A slasher horrorok sorozatgyilkosai abból a szempontból rendkívül megbízhatóak, hogy mindig visszatérnek. Ha a folytatás nem is jön össze, legrosszabb esetben egy-két évtizeddel később egy remake formájában újra megjelennek. A Véres Valentin 3D csákányos bányászáról se most hallunk először, és a jelek szerint nem is utoljára.
Horrorforradalom
A Drakula 2000-rel a műfajban már a névjegyét lerakó Patrick Lussier rendezőtől talán nem érdemes túl sok eredetiséget várni, de abban kétségtelenül filmtörténeti tettet hajtott végre, hogy ő alkotta meg az első valóban háromdimenziós horrorfilmet (a Cápa 3-at és a Rémálom az Elm utcában soros részét inkább ne hívjuk valódi 3D-s mozinak). Ha pedig egy film egy területen újítónak számít, megengedheti magának, hogy minden más szempontból biztosra menve sablonokkal dolgozzon, hiszen a nézők jelen esetben úgyis azért váltanak rá jegyet, hogy a képükbe csapjon a csákány, és az arcukba fröccsenjen a kiomló vér. Emellett pedig a jó történet vagy az eredetiség tényleg sokadlagos fontosságú szempontnak számít.
Kisvárosi gyilkosságok
A Véres Valentin 3D a slasherek összes alapkellékét felvonultatja a gyilkos elől az emeletre menekülő sikoltozó lány kivételével. A jellegzetes álarcot viselő, szinte megállíthatatlan mészáros áldozataival ellentétben soha nem fut, hanem csak határozott léptekkel közeledik, valahogy mégis mindig mindenkit utolér. A cselekmény valami jellegzetes időpontban játszódik (itt Péntek 13, Halloween vagy Karácsony helyett Valentin napon) egy vidéki kisvárosban, és a főszereplők lelkét valami sötét, régi eset kínozza. A színészeket többnyire televíziós sorozatokból kölcsönözték, ami a mellékszereplők esetében nem annyira fájó, de a két főszereplő fiú például néha kifejezetten nevetségessé válik. Mivel azonban egy B-horrorról van szó, mindez sosem válik igazán zavaróvál.
Summa
Az ötletes 3D-s effekteknek köszönhetően van mitől megijedni, bár Lussier inkább ezekre és az ijesztő hangokkal való ijesztgetésre koncentrál a valódi feszültségkeltés helyett. A Véres Valentin 3D nem több a Péntek 13 széria akárhányadik epizódjánál, de a háromdimenziós technika mégis feledteti velünk bűneit, és hiába röhögünk a cselekmény számos pontján riadozás helyett, mégis be kell vallani magunknak, hogy piszok jól szórakozunk. Szerencsére a horror zsánernek van egy olyan előnye, hogy a rosszul sikerült darabok is működhetnek, csak gyakorta vígjátékként.
Kinek ajánljuk?
- aki valahogy ki akarja böjtölni Jason májusi visszatéréséig
- aki már unja, hogy kedvenc B-kategóriás gyilkosait csak DVD-n nézheti otthon
Kinek nem ajánljuk?
- akik ódzkodnak az indokolatlanul erőszakos jelenetektől és az öncélú meztelenkedéstől
- akik nem képesek meglátni egy rossz horrorfilmben a jó dolgokat
6/10
