Az adventi ünnepkör kötelező kelléke az elmaradhatatlan karácsonyi történet. Mind az összetartásról és a döntésekről szól, legyen az bármennyire is ironikus (mint mondjuk a Túlélni a karácsonyt), esetleg tökéletesen szarkasztikus, (ahogy a Tapló Télapó). A tanulság mégis mindben ugyanaz, család nélkül fél emberek vagyunk.
Túlélni a rohamot
Nem egy film született már a karácsony idegőrlő voltáról, az előbb említett filmeken kívül is. Az ajándékok eszeveszett beszerzése, az évente egyszer látogatott rokonoknál kötelező vizit vagy épp a véget nem érő karácsonyi menü alaposan megviseli az amúgy is túlhajtott decemberi lelket. November végétől treníroznak minket a szeretett ünnepére a kivilágított várossal, a boltokban kígyózó sorokkal, a reklámokkal és frappáns tanácsokkal, hogy véletlenül se az utolsó napra hagyjuk a nagybevásárlást. Csoda, hogy idő előtt belefáradunk mindebbe? Filmen nézni mindezt persze sokkal kellemesebb. Akkor is, ha a végén elégedetten nyugtázzuk, nem is volt olyan rossz az idei karácsony.
Kate és Brad menni család
Kate és Brad már tapasztalt, ők máshogy akarják minden évben, de a konvenciók véletlenül sem engedik. Egy távoli, napsütéses szigeten szeretnék átvészelni a nehéz időszakot, mindez rendben is lenne, a családot sikerrel lerázták, a tragédia akkor köszönt rájuk, mikor járatukat törlik. Nem is lenne ezzel semmi baj, ha a tv nem élő egyenesben őket közvetítené, így a család is rájön, hogy csak a kötelező programok elől akartak meglépni. Nincs mese, minden egyes aput és anyut meg kell látogatni, ami elvált szülők gyerekeiként négy karácsonyi látogatást jelent. Kate és Brad legnagyobb bánatára.
Pandora szelencéje
Természetesen mindenütt azonnal előkerül a szennyes, régi sérelmekkel, ízetlen megjegyzésekkel, titkolni való múltbéli barátokkal és azokkal a kínos családi albumokkal, a rejtegetni való fotókkal, amikről azt gondoltuk már nem is léteznek. A családunk az, aki szembesít a nem túl dicső múlttal, melyet nagy nehezen, órák hosszú sora alatt dolgoztunk fel egy kanapén fekve, hogy végre sikeres, irigyelt és tudatos emberek legyünk. Kate és Brad pedig nemhiába akarja megúszni a tortúrát, ahogy lenni szokott, mindkettőnek van takargatnivalója. Véd és dac szövetségük recsegni-ropogni kezd, a szeretett ünnepe úgy tűnik apróra zúzza szabályaikat, egymás iránt táplált illúzióikat és reményeiket. A legmélyebb és legsötétebb ösztönök kerülnek felszínre a szorongató helyzetben, ami lehetőséget ad arra is, hogy leszámoljanak régebbi félelmeikkel. Megtisztulva a múlttól pedig új élet kezdődik mindenki számára, vagy legalábbis egy évig, jövő karácsonyig.
Ki a nagyobb bohóc?
A film tehát két ember kanosszajárásáról szól, ami meglehetősen hálás szerep, mind Witherspoon, mind Vaughn számára. Mindkét karakter igazi komikus szerep, a feladatot mégis Vince Vaughn teljesíti jobban. Reese Witherspoon kicsit merev a szerepben, de karaktere is az. A poénok forrásai egyértelműen ők ketten, a többiek csak a labdát ütik magasra. A terrort ellenük olyan színészek követik el, mint Robert Duvall, aki annyira nyers, mint egy darab fa, vagy épp Jon Voight, aki viszont olyan bölcs, ahogy kinéz. Az igazi "büntetés" mégis Kristin Chenoweth, akinek már a dekoltázsa is gyilkos, nemhogy a szavai.
Madárlátta útravaló
A végkifejlet mindezek ellenére a legjobb irányba halad, nem is lehet ez máshogy. A szeretet ünnepétől mindenki azt várja, hogy jókat nevetve mások golgotáján, nyugtázza magában, az ő családja fele ennyire sem kínos és még az a rántott hal sem teljesen megvetendő dolog, amit valamelyik nagynéni csinál krumplissalátával. Hiszen úgyis az a fontos, hogy túléljük a karácsonyt és felkészüljünk a következőre.
Kinek ajánljuk?
- Megrögzött családkerülőknek.
- Aki lelkiismeret furdalás nélkül tud nevetni mások tortúráján.
- Az ünnep megszállottjainak.
Kinek nem?
- Akik szerint minden karácsony ugyanolyan (rossz).
- Annak, aki nem állít otthon karácsonyfát.
- Annak, aki rosszul van már a témától is.
6/10
