A dokumentumfilm, mint műfaj célja eredetileg valamilyen történelmi, társadalmi, gazdasági vagy akár kulturális folyamat hiteles nyomon követése, ábrázolása, tehát dokumentálása. Ez azonban feltételezi azt, hogy időben az ábrázolt esemény megelőzi, de legalábbis egyidejű a filmmel, és a viszonyrendszereket tekintve az események miatt van a film, nem pedig fordítva. Így Vit Klusák és Filip Remuda filmje nem tekinthető dokumentumfilmnek, hiszen a benne ábrázolt események azért keletkeztek, hogy benne legyenek a filmben, tehát a jelen esetben a film miatt és okán történik az, amit láthatunk.
Valószínűleg ezt a gondolatmenetet az alkotók is végigpörgették magukban, hiszen jó előre, még a főcím alatt definiálják filmjük műfaját: ez egy filmes valóságshow. A két fiatal cseh filmes főiskolai vizsgafilmjét látjuk, amely egy társadalmi kísérletet készül dokumentálni: milyen hatással van életünkre a reklám. A koncepció hasonló a kereskedelmi televíziókból ismert valóságshow-k alapötletéhez, az alkotók kitalálnak egy szituációt, megkeresik hozzá a szereplőket, bekamerázzák a helyszínt és figyelik, mi fog történni. Klusák és Remuda ötlete az volt, hogy mint azt el is mondják a filmjük elején, le szeretnék filmezni hogyan manipulálják az emberek fogyasztási magatartását az ebben érdekelt gazdasági körök a marketing, a reklám és a média eszközeivel. Első lépésként egy valóságban is működő marketing-iroda segítségével megterveztették egy általuk kitalált, nemlétező üzletközpont komplett, professzionális üzleti bevezetését. Kitaláltak egy márkanevet (Cseh álom), logót, grafikát és üzleti-himnuszt, világítóplakátot, mindent, amit mi is ismerünk lakóhelyünkről, a tévéből. A két alkotó stylistok, fodrászok, pszichológusok és más kommunikációs szakemberek segítségével felvette a "fiatal üzletemberek" jólismert Hugo Boss-imázsát, saját maguk bőrét víve ezáltal a szó szoros értelmében vett vásárra. Profi reklám-kreatívok segítségével megalkottak egy zseniális, és utólag hatásosnak is bizonyuló negatív reklámkampányt, amelynek lényege a terméktől, tehát a Cseh Álomtól való elrettentés volt. Ne gyere be! Ne vásárolj nálunk! (Az átverés tehát kizárva!) Ilyen és ezekhez hasonló szlogenekkel hirdette magát a fantomáruház, a tömeg persze hisztérikusan reagált: a nyitás napján több ezer ember áll a kietlen külvárosi ipari parkban nejloncekkerekkel és bevásárlókocsikkal felszerelkezve, és vágyakozva néz a Cseh Álom felé, ami a valóságban persze csak a legelőn kifeszített, színes vászon, azonban kiváló marketinggel és kiváló grafikával...
A néző számára eddig a pontig a film lassacskán folydogál, nem történik benne semmi különös. Az a néző, aki egy dokumentumfilmre beül, annyira már be van avatva a globális médiamechanizmus működésének "ördögi" részleteibe, hogy ne legyintene e kockákat látva: persze, persze, így megy ez nálunk is, így megy mindenhol. Legyintünk az öntelt, magát (talán jogosan?) mindenhatónak képzelő reklámguru cinizmusára, nevetünk a pénzsóvár, mindenkinek megfelelni akarók igyekvő tehetségtelenségén, kuncogunk a várható és előrelátható végkifejleten, mégis amikor a megnyitóünnepségen átvágják a szalagot, ahogy a többezernyi ember futva ered a távolban sejlő Cseh Álom felé, keresztül a bogáncsos, tüskés-gazos legelőn, az szívszorító. Katartikus. Fut, bukdácsol a tömegben mindenki, reprezentálva van a teljes cseh társadalom, csecsemőtől nyugdíjasig. Fut mindenki valami felé, amely messziről úgy tűnik, maga a boldogság. Hiszen azt mondták a tévében, a rádióban, az újságokban és a gangon. És tökéletes a döbbenet, amely az elsők arcán látható, akik elérték a célt. Közben a két alkotó csendben balra el...
Céljukat elérték, megmutatták mire képes egy jól megkonstruált marketingkampány, mekkora ereje van a reklámnak. Azonban akár akarták, akár nem, a film bizonyos, a csehek EU-csatlakozásával kapcsolatos aktuálpolitikai felhangjai őket is szépen belehúzta egy másik, valóságos kampányba, így akár róluk is készülhetne (készült?) egy leleplező és szembesítő filmes valóságshow. Filmjük azonban ezzel érvényét nem veszti, sőt éppen ellenkezőleg. Így tökéletes.
