Az elsősorban a színházi rendezéseiről ismert Pozsgai Zsolt több filmforgatókönyv (Üvegfal, A gyertyák csonkig égnek) megírását követően készítette el a maga ötvenhatos filmjét, Csendkút címmel. A saját besorolása szerint költői filmet hozott létre, amelynek alanya az 1956. november 7-én, az utcai végharcokban tragikusan fiatalon, 27 éves korában elhunyt Gérecz Attila. Keveset tud róla a közvélemény, pedig már több posztumusz kötete is megjelent Magyarországon, az első (Gérecz Attila, a költő - 1956 mártírja) még 1991-ben.
Az ígéretes öttusázót (Hayth Attila) az "1949-es koncepciós perhullám" következtében 1950-ben börtönözték be, tizenöt év fegyházra ítélték, négy halálra ítélt társából hármat kivégeztek. Pozsgai filmje azt követi nyomon, ahogyan a nyíltszívű, ártatlan fiatalemberből költő érik a börtönrácsok mögött (ebben az úgynevezett népi írói cellatársak is jótékony befolyással bírtak). A nyilvánvaló "rabélmény" mellett menyasszonya, Margit (Kara Tünde) kettős árulása - először elhagyja a politikailag megbízhatatlan jegyesét, majd miután 1954-ben Gérecz sikeresen megszökik a váci zárkából (és Pestig úszik a jeges Dunában) és nála keres menedéket, feladja a karhatalomnak - és a börtönben születő új, nagy szerelem az egyetemista Klári (Kakasy Dóra) gyakorol rá és költészetére elementáris hatást. 1956. október 30-án a forradalmárok kiszabadítják, szerelmével rögvest a barikádokra igyekszik, ahol több szovjet tank megsemmisítése után egy gépfegyversorozattól életét veszti.
Az "1956 Petőfijének" is titulált költő életrajzi filmje során Pozsgai hol Gérecz költeményeiből idéz (aki elmondja: Szakácsi Sándor), hol a képzelt korabeli kihallgatási jegyzőkönyvek lapjai jelennek meg a vásznon. Ezek dramaturgiai funkciója azonban kudarcot vall, az utóbbi alatt a némafilmszerűen pergő képeket zavarják a fecni feliratok, az előbbiek pedig túl jók ahhoz, hogy hozzájuk Pozsgai képeket találjon. Az anya karakterét érezhetően nem találó Kubik Anna játéka bántóan halvány, néha kifejezetten idegesítő (ez nem az ő hibája), az álomjelleggel fel-felbukkanó halott apa (Dörner György) pedig túlontúl komikus (szintén). Bár a rutinos öreg rókák (Sinkó László, Iglódi István, Józsa Imre) egy-egy megvillanásukkal gondoskodnak a tartalmas filmjátékról, a fiatal főhősök (Hayth és Kakasy) sokszor csak erőlködnek, mert hiányzik a figurájuk mélysége.
A Csendkút elvitathatatlan érdeme, hogy egy jelentős és eleddig elhallgatott forradalmár költő portréját igyekszik megrajzolni, ám azzal adós maradt, hogy bátorító példaképet, igazi hőst faragjon belőle. Vagy hogy legalább az embert megmutassa a szavak mögött.
