Christopher Nolan. Azt hiszem őt senkinek sem kell bemutatni. Briliáns rendező, forgatókönyvíró, producer. Átlag kétévente örvendeztet meg minket egy új alkotással.
Christopher Nolan. Azt hiszem őt senkinek sem kell bemutatni. Briliáns rendező, forgatókönyvíró, producer. Átlag kétévente örvendeztet meg minket egy új alkotással. Dráma, thriller, képregényadaptáció vagy sci-fi, mindig bőven átviszi a lécet, ami többnyire elég magasan van. Hans Zimmer a házizeneszerzője, sok emlékezetes zenét köszönhetünk nekik. Van, aki nem tud hibázni, és van, aki azt hiszi, nem tud. Nolan vajon melyik?
A Föld végóráit éli, gyakorlatilag halott. Minden energiát a mezőgazdaságba áramoltatnak, mert alig van mit enni. Nincs már hadsereg, de internet, vagy tudományos képzés sem, vagy alig. Űrkutatás meg pláne. Kit érdekel az űr, amikor éhezik a nép. Cooper (Matthew McConaughey) volt Nasa pilóta most arra kényszerül, hogy kukoricát termesszen, mert valamiből élni kell. Apósával és két kisgyerekével még úgy ahogy boldogul. Ám egy furcsa "kísértetjárásnak", vagy tudományos anomáliának, kinek hogy tetszik, a helyzet megváltozik. Kiderül, a tudományos munka nem állt le, a tudósok nem adták fel, csak most már titokban kutatnak lakható bolygó(k) után.
Úgy tűnik nincs más megoldás. Cooper kapva kap az alkalmon, hogy újra repülhessen, de tudja, milyen veszélyekkel jár a küldetés. Kész meghozni ezt az áldozatot, ám lánya, Murph (Mackenzie Foy) nem örül ennek, ő az apját akarja. A küldetés hosszú, a siker esélye nem túl nagy, de legalább van B terv. Brand professzor (Michael Caine) és lánya, Amélia (Anne Hathaway) az egész életét erre tette fel. Elindul hát a kislétszámú felfedezőcsapat az űr végtelenjébe, új otthont keresni az emberiségnek.
Spoiler nélkül ennyi. De valamivel ki kell tölteni azt a bődületesen hosszú 169 percet. Kapunk családi drámát, techno bla-blát, megható vagy annak szánt szentimentális pillanatokat, minimális akciót, és gyönyörű tájképeket. Minden adott egy jó sci-fihez. Arra kell gyanakodnom, hogy vagy a szakácskönyvből hiányzott pár oldal, vagy a séf nem volt a helyzet magaslatán, mert a fehér abrosznál kiderül, hogy ez nem az, amit rendeltünk.
Nem indul rosszul, jól építik fel az alaphelyzetet, lassú mederben halad is előre. Bátor felfedezőkre van szükség, akik készek mindent feláldozni az emberiség megmentésért, nem csak saját életüket, de a családjukét is, valamilyen értelemben. Egy, sőt két apa-lánya kapcsolatra van felfűzve az űr meghódítása. De közben megtapasztaljuk a hosszú út és az űr magányosságát, kiszolgáltatottságát is. Jönnek a nem várt akadályok, nehéz döntésekkel kell szembesülniük. Borul a nagy terv, de valamit tenni kell.
Nolan nagyon meg akarta mutatni, hogy ő most mennyire jó. Hát annyira nem. Amit két, hosszú órán át épített, az utolsó harmadban jól le is rombolja. Dráma helyett melódráma és happy end jut nekünk. Érteni vélem a koncepciót, de ez gyenge, főleg Nolantől. A tudományos részt Kip Thorne elméleti fizikusnak köszönhetjük, és állítólag nagyon precíz. Ezt nem is vitatom, talán kevesebb elmélet és több ötlet jobb filmet eredményezett volna.
Kétségkívül látványos sci-fi, és van benne elgondolkodtató ötlet, sőt humor is, de ez akkor is csak egy közepes film. Ajánlani csakis fanatikusoknak merem, átlagos filmrajongók inkább nézzenek meg 4 részt a kedvenc sorozatukból, vagy a tavalyi Gravitációt kétszer, jobban járnak.
Az imdb-n csillagászati, 9,4 ponton áll (egyelőre), a Rotten Tomatoes már szigorúbb, 75% ad rá. Én most a rossz tanárok módszeréhez folyamodom, lepontozom, mert többre képes, tőle ez csalódás.
Szerintem 45%.
