Jó, mondjuk én is megnéztem kétszer, mert viccesnek találtam, de én viccesnek találtam azt is, amikor Szűrös Mátyás kikiáltotta a Köztársaságot, mégsem jelölték az öreg ingadozót Oscar-díjra.
A második részre aztán elfogyott a pénz, az első stábból tulajdonképpen senki sem vállalta a közreműködést, csak az a kövér mexikói pasas, akit gyakorlatilag az első megszólalása után lemészárolnak. A második rész legnagyobb sztárja az a gyakorlatilag mimika nélküli oklahomai segédszínész., akinek legnagyobb dobása eddig az volt, hogy eljátszott egy üres leveskonzervdobozt, amit Arnold Schwarzenegger a Terminátor II-ben eltapos.
Sajnálatos, de törvényszerű. A jó filmeknek nincs második részük. A közepeseket könnyű folytatni, a Halál neve Halál például gond nélkül kiheverte a sokadik nyúzást, de a Vissza a jövőbe sorozatot sem viselte meg túlzottan, hogy sorozat. Ez azonban nem jelenti azt, hogy egy közepes filmnek a második része is feltétlenül közepesre sikeredik, mert ahhoz legalább egy tényezőnek állandónak kell lenni, úgy is mint alapötlet, főszereplő, vagy rendező. Ennek hiányában általában nem elég, ha csak a cím marad ugyanaz, mert csak az egésze fiatal lányokat, és az egészen hülye forgalmazókat lehet átverni vele.
Valószínűsíthető, hogy esetünkben erről van szó, Tarantino jópénzért eladta a címet valami ivócimborájának, az pedig nekiállt megrendezni lakásának következő törlesztő részletét. Biztos vérfagyasztó.
