Ifj. George W. Bush korában Amerikának nagyobb szüksége van hősökre, mint eddig bármikor. Miután az utóbbi években felsorakoztatták nekünk a képregénybirodalom összes köpenyes/maskarás szuperhősét a filmvásznon, most újra hús-vér héroszokra vágytak. Egy olyan hősre, aki a 9/11-es szerencsétlenség előtt az amerikai világrendőr jelképe lett, aki bárhová is megy, garantáltan rendet csinál akkor is, ha kő kövön nem marad.
Jelentem: a tizenkét éves szünet cseppet sem ártott meg John McClane-nek. Maximum azok csalódhatnak benne, akik rajongtak azért a pár hajtincsért, amit még Az élet mindig drágában viselt. A fodrászköltségen valószínűleg sokat spóroltak, de minden más tekintetben a Legdrágább az életed egy igen pazar, extra látványos akcióorgia, melynek minden egyes percén érződnek a ráköltött dollármilliók. Len Wiseman rendező az Underworld filmek kapcsán pont azzal nem nyerte el szimpátiámat, hogy egy alapvetően akcióorientált műfajban a sztorit a végletekig bonyolította/szappanoperásította, és a sok üres, de misztikusnak szánt fecsegés elrabolta az időt a valódi akciók elől. Utólag visszagondolva lehet, hogy ennek mindössze az alacsony költségvetés volt az oka, mivel a Die Hard 4.0-ban pont a fordítottja történik: karakterépítésre a lehető legkevesebb időt fordítják, helyette viszont egy megállíthatatlanul pörgő cselekményt kapunk minden eddiginél több akciójelenettel. Hőseinknek gyakorlatilag csak akkor van idejük egymással beszélgetni, amikor éppen az egyik akciójelenet helyszínéről a másikra utaznak gyalogszerrel/autóval/helikopterrel/kamionnal stb.
A trilógia régi szereplőgárdájából senkit sem láthatunk viszont, és ezúttal a Gruber név sem kerül elő, és bár Lucy McClane, kedvenc rendőrünk lánya feltűnt az első filmben is, felnőttként azonban már a hosszú combú Mary-Elizabeth Winstead játssza. Mivel a jól bevált recepten nem akartak változtatni, McClane ezúttal is kap segítőtársat egy ifjú, de annál tapasztaltabb hacker (Justin Long) képében, akivel jól kiegészítik egymást a cyber-terrorizmus elleni harcban.
A forgatókönyvírók eléggé elengedték a fantáziájukat, így tömegkaramboltól kezdve a vadászrepülőgép vs. kamion összecsapásig mindent láthatunk, de szerencsére mindezt sikerült olyan realisztikussá tenniük, hogy ne érezzük úgy, mintha az új Superman film vetítésén ülnénk. A posztereken még látható amerikai pátoszból a filmben szerencsére már alig akad valami, és ha a néhány hősiességről szóló párbeszéden túl vagyunk, akkor elmondhatjuk, hogy az év egyik legszórakoztatóbb blockbusterét láthattuk mozijegyünk áráért.
Úgy tűnik, a Die Hard sorozatot nem érte el az idén sújtó folytatásátok, ami olyan szériák legújabb epizódjainak minőségét tette tönkre, mint a Pókember, A Karib-tenger kalózai vagy a Shrek. Lehet, hogy azért úszták meg, mert ez már nem a harmadik, hanem a negyedik rész?
