Klasszikus mese a látszat erejéről és a kapzsiságról, szép animációba burkolva.
Animációs film. Az utóbbi évtizedekben már nyugaton is levetkőzte magáról az "az csak gyerekeknek való" minősítést. A technika fejlődésével pedig a bábokat felváltotta CGI, szebbnél szebb filmeket köszönhetünk nekik. De néhány lelkes filmkészítő nem állt be a sorba és továbbra is bízik a hagyományos gyártásban. Ennek eredménye ez a morbidan bájos gyerekmese.
Sajhida városa büszke sajtkészítői hagyományaira, de városuknak van egy sötét titka. A macskaköves utcák alatt, a csatornák zegzugos labirintusában élnek a Doboztrollok. Ezek a szörnyek veszélyesek, még gyereket is rabolnak, így fél tőlük mindenki. Kivéve Archibald-ot és az ő lelkes kártevőirtó bandáját, akik készek megszabadítani a várost a fenyegetéstől, cserébe a nemesi címért és más előjogokért. Persze ez csak a felszín, és a lényeg megint alatta lakozik.
A "elrabolt" fiú, Tojás már 10 éves és beilleszkedett a cseppet talán ronda, de teljesen ártalmatlan és kedves doboztrollok közé. Nem bántanak ők senkit, csak összegyűjtik a szemétből a még használható kacatokat, mivel valójában barkácsmesterek. Kissé a Gru minionjaira hajaznak, de ez csak előnyükre válik. Természetesen Archibald szorgalmas munkájának következtében a két világ elkerülhetetlenül találkozik egymással, és ez alaposan felforgatja a kisváros hétköznapjait. Tojás meg tudja honnét származik, és még barátra is lel Winnie, a talpraesett, de kissé furcsa kislány személyében. A hol mókás, hol groteszk, hol pedig szeretnivaló jelenetek alatt kibontakozik a szereplők motivációja, akárcsak jellemük apró finomságai, különös tekintettel a vadászcsapat három tagjára, akiknek a legjobb beszólásokat köszönhetjük. Mivel ez valódi mese, így a happy end garantált, de emiatt egy percig sem lesz hiányérzetünk.
Animációról lévén szó, nem mehetünk el szó nélkül a látványvilág melle: pazar. Nekem Tim Burton jutott eszembe először, ő szokott hasonló alkotásokat készíteni. És ez már jól jel. Nem kell csalódnunk, valódi, kézzel készített animáció létére nagyon mozgalmas és igen komoly munka van mögötte. Minden karakter jellegzetes és igen részletgazdag megjelenést kapott. A kisváros és a csatorna is szépen kidolgozott, nem csak egyszerű háttér.
Klasszikus mese a látszat erejéről és a kapzsiságról, szép animációba burkolva. A rossz kellően gonosz és furfangos, a jók bátrak és elszántak, a mellékalakok jól eltalált beszólásaikkal oldják a feszültséget. Néhol talán rémisztő, de gyerekeknek is bátran ajánlom, nem fognak félni.
Nem tudom, mennyire adja vissza az eredeti könyvek hangulatát, de önálló filmként simán működik. Mivel itthon érthető okokból szinkronnal kerül mozikba, le kell mondanunk az eredeti szereplők hangjáról, pedig nem akárkikről van szó. Csak felsorolásképpen néhányan a stábból: Ben Kingsley, Elle Fanning, Nick Frost, Simon Pegg, Tracy Morgan, Toni Collette. Nem egy rossz casting. De szerencsére a szinkron is tetszetősre sikerült. :)
Az imdb és a Rotten Tomatoes nagyon egy húron pendül. Az előbbi 7,3-ra míg az utóbbi 74%-ra értékeli.
A szinkronfóbiám miatt szerintem 70%.
