A kultikus független filmes kanadai rendező, David Cronenberg legújabb mozija, az Erőszakos múlt egy graphic novel alapján készült (más szóval egy olyan sajátos, elsősorban felnőtteknek szóló képregényfajta alapján, ami könyv formájában jelenik meg). Minderről a direktor nem sokat tudott, mikor igent mondott a New Line Cinema felkérésének és elvállalta, hogy megrendezi a titokzatos múlttal bíró Tom Stall (Viggo Mortensen) történetét. A 32 millió dolláros költségvetésű film Cronenberg pályafutásának legköltségesebb mozija lett, Cannes-ban pedig Arany Pálmára jelölték.
Az Erőszakos múlt című film története szerint az indianai kisvárosban élő étteremtulajdonossal (Viggo Mortensen) és ügyvéd feleségével (Maria Bello) nagyot fordul a világ, amikor a férfi két gengsztert tesz ártalmatlanná a bárjában. A média hősként ünnepli, címlapokon mosolyog, a tévében nyilatkozik. Egy szép napon hívatlan vendég állít be hozzá Carl Fogarty (Ed Harris) személyében, aki rejtélyes módon hősünket Joeynak szólítja, közös philadelphiai évekről beszél, melyek ráadásul a sötét üzelmektől és az erőszaktól sem voltak mentesek.
"Az ikonikusnak mondható Amerika-kép ragadott meg elsősorban a történetben" - meséli a rendező. Az Erőszakos múlt jellegénél fogva olyan, mint egy westernfilm: egy Gary Cooper, vagy John Wayne-féle magányos férfi egy szál fegyverrel akarja megvédeni a javait és a családját a betolakodóktól. Emellett ott munkál a filmben egy másik, a Hitchcock-mozikból jól ismert motívum is: gengszterek, rosszfiúk jönnek, az életedre törnek és mindez csupán azért, mert összetévesztenek valakivel, mint az Észak-északnyugatban."
Izgalmas, Cronenberghez méltó kérdés persze, hogy valóban összetévesztik-e; Joey lakozik-e Tom Stallban vagy Tom Stall Joeyban; a két ember egy, vagy két különböző emberről beszélhetünk? Mielőtt bárki kétségbe esne a mozi filozofikus vonulatától, szögezzük le, az Erőszakos múlt pontosan az összetettsége miatt válhatott a közönség, a kritikusok, a szakma kedvencévé (Arany Pálma jelölés idén Cannes-ban). A mű első megközelítésben izgalmas élvezhető zsánerfilmnek tűnik, emellett számos, az identitással, a média hatalmával kapcsolatos kérdést is feszeget.
Az erőszak ábrázolása is szerves részét képezi Cronenberg mozijának. "Azt szerettem volna, ha ebben a filmben az erőszak realisztikusan, brutálisan és keményen lenne jelen, úgy, ahogy mondjuk az utcai harcosok küzdelmeiben láthatjuk: könyörtelennek, véresnek és nem túl szépnek - mondja a rendező. - Számomra nyilvánvaló, hogy minden emberi lény képes az erőszakra. A kérdés csupán az, hogy kinek az esetében ölt ez beteges formát."
Az erőszak egy szex-jelenetben is fontos szerephez jut, mely Tom és a felesége között zajlik le. Ez nem szerepelt eredetileg a forgatókönyvben, de a rendező úgy vélte, sokat elárul a főszereplőjéről, így beleíratta. "A szexben - magyarázza Cronenberg - érzelmileg, fizikailag, lelkileg nagyon sebezhetők vagyunk. Sok mindent leleplez a mód, ahogyan szeretkezünk."
Maria Bello és Viggo Mortensen számára a lépcsőn lefolytatott aktus a legnehezebb színészi feladatok közé tartozott. A rendelkezésükre álló pár perc alatt ambivalens érzelmek egész tárházát kellett bemutatniuk a nézőnek. "Úgy gondolom - meséli Mortensen -, az erőszakban van szex és a szexben létezik erőszak, a kettő szorosan összefügg."
Maria Bello is úgy emlékszik vissza a lépcsős jelenetre, mint pályafutása egyik legkomolyabb színészi munkájára. "Nem vagyok egy ideges típus - mondja -, de ez előtt a jelenet előtt remegtem minden porcikámban, és azt gondoltam magamban, Istenem, én ezt képtelen leszek megcsinálni. Ijesztő volt, mennyire intenzív színészi jelenlétet követelt meg tőlem."
Viggo Mortensent a film ritmusa is lenyűgözte: "Csodálatos - lelkendezik a színész, - olyan, mint egy partitúra. A prelúdiumban még nem vagy biztos semmiben, de a kétségeid sorra tűnnek el, ahogy fokozatosan magába szippant a történet. A film felvesz az elején egy tempót, amiből aztán nem esik ki a végéig. Ez a ritmus megengedi a színészeknek, hogy úgy reagáljanak egymásra a történetben, amilyen tempóban ezt a valóságban is tennék. Sok direktor ezt nem merné megcsinálni, mert attól tartana, hogy a film lelassul, unalmassá válik, pedig ennek pont az ellenkezője történik."
A mozit teljes egészében Kanadában, pontosabban a rendező szülővárosában, Torontóban és annak környékén forgatta a stáb. Így egy Ontario állambeli kisvárosban, Millbrookban, ahol az étterem környékén játszódó jeleneteket vették fel. Miután ezeket rögzítették, az utcákat újra felépítették stúdiókörülmények között is, hogy az elmaradt jeleneteket is fel tudják venni. A forgatás érdekessége volt, hogy Tom Stall fiának (Ashton Holmes) baseballmeccsét ugyanabban a kisvárosban, nevesen Pottageville-ben filmezték le, mint Cronenberg egyik előző mozija, az eXistenZ számos jelenetét. A filmben megjelenő jelmezek szintén tipikusan kisvárosiak: konzervatív vonalak, visszafogott színek jellemzik a szereplők öltözködését.
"Minden teljesen idilli ebben a világban, míg be nem tör az erőszak - meséli Carol Spier, díszlettervező. - A látvány a biztonságot sugározza: az ajtókat nem zárják, az ablakokon pedig nincs rács." Ez azonban a látszat csupán, a békés felszín mögött, mint az David Cronenberg új mozijából kiderül, ott munkál a sötét múlt, Dr. Jekyll lelkében Mr. Hyde már kitörésre készen várakozik.
A cikk - Hungler Tímea írása - a VOX mozimagazin novemberi számában olvasható.
