Az állatvilág elég sűrűn teszi tiszteletét a filmszínházakban, s nem csak úgynevezett természetfilmekben produkálja magát, hisz azok alapjáraton mérsékelt kihívást jelentenek, pusztán enni menni és dugni menni kell bennük, mi ez mondjuk napjaink Rin Tin Tinjének? A komoly színészi feladatot például egy mosó- vagy egy sima medve számára nyilván a fikciós művek jelentik. Hogyan borítsak fel egy mobil WC-t úgy, hogy a tartalom - ha tetszik: a mondanivaló - teljes terjedelmében a konkurencián (emberszínész) végezze? Nos, ezt kétségkívül nem könnyű a Sztanyiszlavszkij-módszer eszközeivel összehozni. Már két hónapja toi-toi vécéket borogatok építkezéseken, de eddig még csak háromszor bírtak elkapni a culágerek, igaz, akkor csak azért nem húztak nyársra, mert elég büdös voltam.
Brendan Frasert, a neves színészt berváztatják e műben a sokoldalú szőrös pofájúak, meg is érdemli, hisz van mit a fejére olvasni állatságok terén. De hiába is szolgált rá, az ember - jó természetének hála - mindig a gyengébb oldalára áll, az meg nyilván nem a számítógépekkel machinált állatsereg. Ilyenformán alig várunk egy olyan filmet, amiben az altesti humorkvantum szinten tartása (vagy emelése) mellett emlősöket, szárnyasokat, halakat és vadakat szívatnak szénné intelligens, jóképű, választékos beszédű és érző szívű emberpéldányok, mondjuk valami feltörekvő kelet-közép-európai fővárosban. Versenghetne a játéktér megszerzéséért Prága és Budapest, hisz' mindkét metropolisról tudjuk, milyen nagy szeretettel csalogatja az amerikai filmkészítőket.
