A főleg francia színészgárdát, angol rendezőt és amerikai helyszínt egy produkcióban tömörítő Balhé a manapság divatos gengszterfilmekben járatos nézőket John Frankenheimer alkotására, a Roninra, Luc Besson Taxi-jaira, tán Guy Ritchie maffiavígjátékaira emlékeztetheti.
Ez nem is lenne baj, ha a film maradna annál a célkitűzésnél, hogy könnyed szórakozást nyújt a nézőnek, és nem próbálna meg - drámai elemeket alkalmazva - érzelemlavinát indítani. Brad Mirman rendező terméke azonban nem menne át a kiváló áruk fórumának hálóján.
A film főszereplője a kétbalkezes párizsi bandavezér, Daniel Foray, aki - miután összes addigi munkáját elszúrta - kap egy utolsó lehetőséget: nem éppen IQ-bajnok csapatával Chicagóba kell mennie, ahol küldetése: egy széf kirablása. Miután a francia összeszedi bandáját, nekivágnak, hogy az ékszerek megszerzésével visszaállítsák sohasem létezett renoméjukat. Számításukba azonban némi hiba csúszik: a cím nem stimmel, a chicagói maffiavezér-helyettes lakásába törnek be. Zametti nem nézi jó szemmel, amint pár francia balfék meglovasítja széfjének értékes tartalmát. Az csak hab a tortán, hogy Zametti lakását hónapok óta figyeli az FBI, és a széfből eltulajdonított, a maffiaalvezér üzleti tárgyalásait rögzítő hangszalag miatt nemcsak a zabos tulajdonos, hanem a szövetségiek is hamarosan a rablók nyomába erednek.
A főszereplőt alakító Gérard Dépardieu még Obelix korából hátramaradt, nehézkes, hordószerű mozdulataival és arcmimikájával, a franciák másik nagy kedvence, Johnny Hallyday vakító kék szemével és macho viselkedésével próbálja meg eladhatóvá tenni a gyengén teljesítő gengsztervígjátékot. Említésre méltó a zsenge pocakot eresztett Harvey Keitel alakítása, akinek a neve valószínűleg sokakat elcsábított a filmre.
