Csodálatos Jani
Ismét egy film, melynek címe a magyar változatban sokkal rosszabbul hangzik, ahhoz képest, mint amit a film nyújt. A mű eredeti címe, a "Csodálatos Jani" (Beautifull Joe), nem kevésbé ígéretes, mint a nagyra törő "Dupla vagy minden", azzal a különbséggel, hogy megóvhatna bennünket egy tévedéstől. Az új cím alapján hollywoodi tucatfilmre gondolhatunk durrbele mordályokkal, deltás gengszterekkel, csillagvillag macákkal a célpontban. Ez a film felvonultatja ugyan a fent említetteket, de leginkább koszos külvárosi utcák, rozsdás autók, elszúrt akciók vonatkozásában.
A film ígéretesen indul: Joe (Billy Connolly) illedelmes "Hogy vagy?" kérdésére Amerikában élő ír honfitársai sorra azt felelik: "Jaj szarul, elég szarul...". Persze Joe-nak is volna miért panaszkodnia, mivel megtudja, agydaganata van, amit két hónap múlva meg kell műteni, s nem biztos, hogy túléli, aztán meg felesége is épp most hagyta el. Mégsem teszi. Úgy dönt, útnak indul, s ez alatt a két hónap alatt megismerkedik az élet eddig számára ismeretlen, kalandos oldalával.
Első útja egy lóversenyre vezet, ahol egy dolláros téttel megüti a főnyereményt. Egykedvűen rakja el a pénzt, s közben azon kapja magát, hogy egy feltűnően csinos némber legyeskedik körülötte. Ő Hush (Sharon Stone), egy kicsit kiégett, mégis mindent túlélő, korosodó prostituált. És Joe-nak elég csak szóba állnia vele ahhoz, hogy visszavonhatatlanul belekeveredjen valami végzetes körforgásba...
Joe azért indul útnak, hogy halála előtt utána járjon egy elhasználódott, elveszett mítosznak. A szerelmet keresi, s végül azt egy elhasználódott, elveszett nőben találja meg, aki kezdetben meglopja, becsapja őt. Joe a halál közelébe kerülve megszabadul az élet nyűgjeitől: a hétköznapok kötöttségeitől, a félelemtől, s a birtokvágytól. A történet folyamán azonban szenvedélyek felett sztoikusan bölcselkedő antihősből szerelméért megküzdő hőssé válik.
Szenvedély és mértéktartás. A film két egymást valójában soha meg nem szelídítő dolgot próbál összeegyeztetni s ezért végül elbotlik egy érzelgős végkifejletben. Félkommersz voltához méltóan sokáig egyensúlyoz a félig demitizált hollywoodi kalandfilm, a közhelyes melodráma, és egy antihős mindennapi története között. Ezt a képességét leginkább egyszerű és kicsit fanyar humorának köszönheti, mely csodálatos Jani meséjét tűrhetően könnyed, nyáresti szórakozássá érleli.
