Beszélő állatok
Az alacsonyabb korhatárúak képezik azt a korosztályt, amelyiket a beszélő állatos filmek megcéloznak. A szájaló állatok a mesékből erednek, s az ógörög Aiszóposz (Aesopus) óta tudjuk - a francia La Fontaine és a magyar Heltai Gáspár után meg különösképp -, hogy az állatmese (rövidebb, csattanós végű formája: a fabula) sohasem a konkrét faunabéli egyed tanulságos történetét beszéli el, hanem embert - emberi jellemet, tulajdonságot - testesít meg. Minden állatot meg lehet szólaltatni (lásd: a Dr. Dolittle-filmekben felvonultatott tárházat), rovarokat (Egy bogár élete, Mézengúz), madarakat (Madagaszkár 1-2., Rio), hüllőket (Túl a sövényen, Rango), sőt még a halakat is (Némó nyomában), közülük kiemelkedő szerepet élveznek az emlősök, azok közül is a (kis-) rágcsálók (főleg a szimpatikusabb egerek, kisebb részt a patkányok), illetve az első számú házi kedvencek, a kutyusok és a cicusok. A Disney stúdiónak és Hannah-Barbera páros munkásságának is nagyban köszönhető, hogy mindkét állatfilm-alcsoport mind a mai napig nagy népszerűségnek örvend, az előbbiek apropóján - például - az utóbbi időkből az Alvin és a mókusok 1-2., a Cincin lovag, a G-Force - Rágcsávók és a Stuart Little kisegér 1-2. kisegér ötlik fel, eb-fronton pedig a Marmaduke - A kutyakomédia.

Új fiú a bandában
Az igen bőséges kínálatot gazdagítja a kanadai (tévéfilm-) rendező és producer, Brad Peyton
Kutyák és macskák - A rusnya macska bosszúja című opusa, ami a kilenc évvel ezelőtti Kutyák és macskák (rendező: Lawrence Guterman) második felvonása. A - Bolondos dallamok című rajzfilmsorozat (utóbb: mozifilm) kapcsán állati rajzoltfilm-szakértőnek számító - Warner Brosnál anno valaki kitalálta, hogy a gyerekek titkos vágya, hogy a négylábú barátaikat titkos ügynökként láthassák viszont, vagy: a kutya-macska-meséket ezzel a színezettel lehet/kell modernizálni és felfrissíteni. S lett.

Belövési hiba
Pedig hát nem. A második ügynökös kutya-macskafilm még jobban bizonyítja, hogy nincs komoly keresnivalója a piacon, legalábbis sem a marketingesek, sem a filmkészítők nem tudják pozícionálni. Mert amíg az első film eltéblábolt "az oké, van ilyen, de milyen édesek ezek a kis nyavalyások" vékonyka mezsgyéjén, addig a mostani film egyértelműen bizonyítja, hogy nem képes mit kezdeni magával. Hibáztak a forgatókönyvírók, Ron J. Friedman és Steve Bencich, hibázott a rendező.

Összefognak az ellenségek
Az egyértelműen a (Roger Moore-os) James Bond-filmekre hajazó történetben a Kopasz Kitty nevű - nagyon rusnya - macska (fajtája szerint: szfinx, azaz kanadai szőrtelen cirmos), aki valaha jóravaló cicaügynök volt, csak egy akciója során szőrtelenítő tartályba esett, mire a gazdáját elkergette a háztól (eredeti hangja: Bette Midler), lopott szupertechnikákból összeállítja a "Vadon Szava" fantázianevű űrkütyüjét, ami a hangjával habzó fenevadakká vadítja a világ összes házi kedvencét - a kutyákat is, a macskákat is -, ami világuralomhoz segíti a megvetetett cirmit. Gonosz terve ellen összefognak a kutya- - Diggs (eredeti hangja: James Marsden), Butch (eredeti hangja: Nick Nolte) - és macska-ügynökök - élükön: Catherine-nel (eredeti hangja: Christina Applegate) - és csatlakozik egy galamb is (Seamus: Katt Williams). A világ megmenekül, kialakul a jó barátság és a főhős kutyus rendőri gazdája (Chris O'Donnell) szintúgy örvend, hogy megkerül a film elején szertelen önfejűsége után végleg lefokozott, kennelbe zárt és onnan megszökött kutyája.

Nem mese ez, gyermek
Ha nem volna kisgyermekbarát a film, valószínűleg a főhős cicus és kutyus a barátságnál mélyebb kapcsolatban forrna össze, de ez komoly fajtalansági kérdés és az itt nem működik. Ám a legnagyobb baj az, hogy mint írtuk: a film (a rendező, a producerek, a stúdió) nem tudja, kinek szóljon. Szokás ugyan, hogy központi mese és a gyerekes puki-kaki viccek mellé az alkotók a szülőknek szóló felnőttesebb poénokat, filmes utalásokat tesznek (mint, mondjuk, a Shrek-filmekben), de itt Kopasz Kitty erőmacskájaként a Roger Moore-os Bond-filmek (Kém, aki szeretett engem, Holdkelte) Jaws karaktere lett cicásítva idemásolva és ami még furcsább: meg lett idézve A bárányok hallgatnak Hannibal Lecterje, ami kemény thriller a maga nemében (tehát anno még a nagyok közül sem látta mindenki) és ami a még nagyobb gond: mindez túlságosan hosszan történik, ami bágyasztja a kicsiket. Eleve a kémes-ügynökös specializáció nem a kicsiknek való, s nem azért, mert félnek tőle, hanem mert nem tudnak mit kezdeni vele, nekik - bárhogy változnak is a dolgok körülöttünk - olyasmi szükséges egy ilyen filmtől, amit Csingiling és a nagy tündérmentés nyújtani tud. Vagy ha már kedveskednek a korosabb generációknak is, csinálják úgy, mint a Shrekekben, nem feledve, hogy alapvetően mégiscsak egy mesét forgatnak.

Kinek ajánljuk?
- Akiknek mindegy mi történik, csak simogatható állatok legyenek benne.
- Akik szerint a macskáknak is megvan a maga Hannibal Lectere.
- Amúgy meg: nem tudjuk.

Kinek nem?
- Kutyáknak.
- Macskáknak.
- Embereknek.

3/10