Van-e, volt-e olyan film kedves Mozirajongó, amelyik nem arról szól, szólt volna? Mert ha véletlenül nem arról szólna, akkor is arról szól, dőlj csak hátra - esetleg, kedves Vászon előtt ülő és várakozó társam, nem vetted észre bizonyos szálak azon irányba futását.
Mikor találod meg az Igazit, mikor talál meg az Igazi, mikor találsz valakire, akiről első látásra - de szigorúan csak az első látásra - tutira nem mondanád meg, hogy Ő az, aztán mégis Ő? Mitől ő az Igazi, miért, honnan lehet azt tudni, meg fogom-e valaha találni? Vagy egyáltalán, van ennek a semmirekellő, cingár életnek valami értelme, mert ha igen, akkor...mutassa már meg valaki. Valaki!
Az Édes kis semmiség (The sweetest thing) is - egészen véletlenül - pont erről szól, erről akar valami újat mondani, és valljuk be, ez a legkeményebb fa egy fejszének, ami az ős-őserdőben található. Erről akar valamit mondani, persze csak édesen, apróbb (irány)vonalakat dobálva fel a vászonra, olyan könnyű, leheletnyi lendítésekkel, mintha.....szóval mintha a semmiről beszélgetnénk. Hiszen te is jól tudod, kedves Popcorn-evő, hogy amikor megtalál a nagy Kérdés, akkor közel a Válasz is, valahol már ott settenkedik a környéken. Várja, hogy észrevedd.
Három, a húszas éveik végén járó nőről szól a történet, akik hajtják a pasikat, akiket hajtanak a pasik, olykor fennakadnak a horgon, aztán letörik a horog; van, akinek csak egy éjszakára kellesz, van, akinek annyira sem, csak rázza magát, játssza hatalmas arcát - azt hiszed - neked a parketten. Aztán egy reggel, mikor telefonnal a füleden ébredsz, amikor észreveszed, hogy boxer alsó van rajtad, mert nem volt "más", vagy amikor felremeg benned a legromantikátlanabb pillanatban, tehát amikor keserűen megállapítod, hogy melleid már nem olyan feszesek, mint 22 évesen, és a felkarodon is lötyög az "izom", amikor integetsz, akkor beleremegsz a felismerésbe, hogy még mindig....nincs....senkid.
Még mindig nincs Senkid, mert csak játszol és ezért veled is játszanak. Nincs senkid és rájössz, hogy meguntad a játékot. Talán felnőttél. Talán. A játéknak persze vannak szabályai, ezek szerint egyszer véget ér...
Ezt a témát udvarolja körbe a sztori a kitűnő Cameron Diaz-zal, aki a nem kevésbé csinos partnernőit (Christina Applegate, Selma Blair) hihetetlen lezserséggel játssza le a vászonról.
A mozi üdítő színfolt, csepp a nyári koktélban, amire érdemes beülni, ha lazulni vágysz. Mentes a komoly megnyilvánulásoktól, eltúlzottnak is csak a lazaságot érezhetjük, amely persze jól áll a nagy felismerés előtt álló hölgyeknek.
A filmet Roger Kumble jegyzi a Kegyetlent játékok forgatókönyviró/rendezője.
