Noha Hollywood továbbra is készíti a világ számára bohókás vagy tapló Télapókkal átitatott karácsonyi zöngéit, az idei ünnep alkalmával a prűdséget nem ismerő franciák egy pszichologizáló drámájára esett a magyar forgalmazók választása.
A Karácsonyi történet - amit egyébként már tavasszal a Titanic Filmfesztivál alkalmával bemutattak nálunk - egy bonyolult konfliktusrendszerrel megáldott család életébe enged bepillantást. A Vuillard család életét egy évtizedekkel ezelőtt történt tragédia zúzta szét: öt éves korában leukémiában meghalt a család első számú sarja, s életét még úgy sem tudták megmenteni, hogy a szülők végső kétségbeesésükben összehoztak számára egy elsősorban donorként funkcionáló öcsikét. A tragikus múlt azonban ismét beköszönt Roubaix kisvárosába: az édesanyát is megtámadja ugyanaz a kór, s donorra csupán unokájában, illetve a születési körülményeivel tisztában lévő deviáns fiában lelhet. Ráadásul a családon belüli problémákat csődeljárás és szerelmi árulások láncolata is mélyíti.
Érdekes módon Arnaud Desplechin Cannesben is közkedvelt francia rendező előző, Ha te nem lennél című filmjének férfi főhősét is Vuillardnak hívták, s annak renitens karakterét - akárcsak jelen esetben - Mathieu Amalric játszotta. Ráadásul a rendező az egyik mellékszál kifejtése során egy rákban szenvedő apafigura életkörülményeiről értekezett. A Karácsonyi történet alapötletét ez a szál adhatta, azonban sajnálatos módon a Ha te nem lennél letisztultságát rendezőjének már kevésbé sikerült átmentenie.
Desplechin láthatóan nem kis feladatot vállalt magára, amikor a Vuillard família mélylélektani problémáinak értelmezésére és megoldására vállalkozott. A több szálon futó cselekmény feszültségét nem is sikerült mindenütt megőriznie. Desplechin nem válogat a karakterek között, valamennyiükre igyekszik ráfókuszálni, ezért filmje gyakran ritmustalanná válik, és a bonyodalmakat indító rákbetegség is a háttérbe szorul. A két és fél órás játékidő és az amúgy jól megírt karakterek ugyanakkor megadják a jutalomjáték lehetőségét Desplechin állandó színészgárdájának. Különösen Mathieu Amalric - akit a magyar közönség a Szkafander és pillangó agyvérzést kapott főhőseként és az utolsó Bond-film gonoszaként ismerhet - él a lehetőséggel a család fekete bárányának szerepében. De természetesen az édesanyját alakító Catherine Deneuveről sem feledkezhetünk meg: Amalriccel szemben játéka nem kívánt túl nagy látványosságot, viszont annál erősebb és ridegebb jelenlétet, s a francia díva mindezt tökéletesen teljesítette.
A Karácsonyi történet formai szempontból igazán figyelemreméltó. Desplechin a filmet fejezetekre bontva tárgyalja, amelyeket többnyire maszkolással nyit illetve zár le. Ez a formai megoldás, illetve a klasszikust a dzsesszel vegyítő filmzene varázsolja egy sajátosan kortárs dickensi történetté a rendező cseppet sem mesébe illő, karácsonykor játszódó alkotását.
