Az új szuperhős legény "kalandjai" arra adnak alkalmat, hogy a gúnyolódó vígjátékok koronázatlan királya, David Zucker (ez esetben producer) és írója-rendezője, Craig Mazin megfricskázzák a képregény-figurákat. Érzésünk szerint: nem érnek célt.
Paródiafilmek
A zsáner-mozikat nem sokkal követték a műfaji paródiák, például az első háborús/western-szkeccsek után érkezett a gumiarcú Buster Keaton és az ő "mozdonytábornoka" (Buster Keaton: A generális). A mai értelemben vett, sokat idézett, a nyelvünkbe szinte beivódott fordulatokban bővelkedő filmes karikatúrák a ma már legendás amerikai ZAZ-csoport nevéhez fűződnek, vagyis David Zuckerhez, Jim Abrahamshoz és David öccséhez, Jerry Zuckerhez, illetve társukhoz, Pat Profthoz. Olyan filmek köthetőek hozzájuk, mint az Airplane!, a Top Secret, a Csupasz pisztoly-trilógia, illetve a Wayans-klán (a népes családot itt Marlon, Shawn és az egyik unokatestvér, Craig képviselte) által gyártott, laposodó két Horrorra akadva moziba is David Zucker lehelt valami kis életet (ő rendezte a harmadik és a negyedik folytatást). Mindez a Nagyon különleges ügyosztály című sorozattal és Frank Drebin hadnaggyal vette kezdetét.
A Leslie Nielsen-jelenség
A siker a tejbecsavarodott hajú színésszel kezdődött. Bár David Zucker már 1977-ben társ-forgatókönyvíróként szerepelt a hajdanán mostohán kezelt, mára kultikussá érlelődött viccfilm, a The Kentucky Fried Movie írásában, és rá három évre a ZAZ elkészítette első közös produkcióját Airplane! címmel, a népszerűség az 1982-ben készült hatrészes Nagyon különleges ügyosztály című tévékrimi-paródiasorozattal köszöntött rá, rájuk. A széria népszerűségét nagyban növelte a főszereplő, Leslie Nielsen személye. Az 1926-os születésű színész máig közel negyedezer (!) filmben játszott kisebb-nagyobb (inkább: kisebb) szerepeket, de 1982-ig csak az elvakult filmrajongók ismerték a nevét. Ma már viszont mindenki, és olyan védjeggyé vált, amivel egyenetlen színvonalú/minőségű terméket is jól el lehet adni.
A történet
A szuperember-fiú csak vacakol - pedig a világ bajban van! Jó nagyban. Rick Riker (Drake Bell) először csak a másságát éli meg teljes intenzitással, nevezetesen, hogy totálisan eltér a többi kortársától. Eleinte még nem is sejti, hogy azért más, mert szuperhősi képességekkel rendelkezik. De, ugye, a világ bajban. És a legjobbakra van szüksége.
Summa
Az egyébként jobb sorsra érdemes produkció, az Elbaltázott szuperhősök rendezője, Craig Mazin, mint forgatókönyvíró valószínűleg addig duruzsolhatott a legutolsó Horrorra akadva forgatásán David Zucker író-rendező és ez esetben főleg producer fülébe, hogy a legendás ZAZ-formáció oszlopa pénzemberként odatette magát ehhez a produkcióhoz. Szerintünk utólag már bánhatja. Ám valószínű az is, hogy nem teszi. Önnön hírnevére, Leslie Nielsen népszerűségére, a tinédzserek pattanásos-izzadásos-testnedves bevált "vicceire" alapozva azt gondolta, ez a matéria is pont jó szórakoztatni. De nem. A szuperhősös "képregény-filmeket" - a Batman: Kezdődik!-től kezdve a Pókemberen át az X-Men-filmekig - pellengérre tűző nevetgélős-film elmerül a vulgáris viccek szagos alvilágába, a fillérességbe. Teljességgel hiányoznak az agymunkát célzó - nyelvi - poénok. Az olyanok, mint a "Kiver a frász. Ne szólítson mindig Verának." stb.
Kinek ajánljuk?
- Egyszerű poénokra vágyóknak.
- Aki szerint Leslie Nielsen nyolcvan fölött is istenkirály
- Aki szereti a szuperfilmek sablonjainak kifigurázását.
Kinek nem?
- Aki nem kedveli az altesti eredetű és/vagy a testnedvekkel kapcsolatos vicceket.
- Aki unja a fantáziátlan forgatókönyveket.
- Aki verbális poénokra vágyik.
4/10
