Az eredeti "Thirteen Ghosts" 1960-ban került ki a zseniális horrorfilm-rendező és producer, William Castle műhelyéből. Castle híres volt szokatlan és ötletes marketingkampányairól, mellyel az '50-es évektől 1977-ben bekövetkezett haláláig készített olcsó filmjeit reklámozta. Bár Castle már a '40-es évek elejétől fogva rendezett mozifilmeket, illetve szerepelt bennünk, legsikeresebb alkotása a Roman Polanski rendezésében forgatott 1968-as klasszikus, a Rosemary gyermeke volt.
A mozirajongók imádták Castle olcsó rémfilmjeit, nem utolsó sorban az előadásokon bevetett "rém jó pofa" riogatási ötletek és reklámtrükkök miatt. A "House on Haunted Hill" vetítése alatt az úgynevezett "Emergo" - egy felfüggesztett, fluoreszkáló műanyag csontváz - húzott el a nézők feje felett, miközben a vásznon megjelent filmbeli párja. A "The Tingler" előadásain bevetett "Percepto" hatására remegni kezdtek a moziszékek, az opusz címadó szörnyetegének támadását szimulálva. A "Homicidal" vetítésein "fright break"-eket, azaz "rémület-szünetek"-et iktatott be a rendező, hogy a gyengébb idegzetűek elmenekülhessenek a nézőtérről. Hatásos csalinak bizonyultak a "Macabre" bemutatása előtt a neves londoni Lloyd's-tól vásárolt, fejenként 1,000 dolláros életbiztosítási kötvények is, melyek a "halálra rémülő nézőket" voltak hivatva biztosítani. Természetesen az egykori "Thirteen Ghosts" bemutatójára is volt ötlet Castle tarsolyában: az "Illusion-O!" fantázianevű technika alkalmazásával a különleges szemüveget viselő nézők olyan szellemeket is láthattak az ezüstvásznon, amelyek szabad szemmel láthatatlanok voltak.

William Castle nyomdokain járva alapította meg 1999-ben Joel Silver, a Mátrix producere, és Robert Zemeckis, a Forrest Gump Oscar-díjas rendező-producere a Dark Castle Entertainment-et. Horrorfilmekre szakosodott cégük első bemutatójára 1999 Halloween napján került sor, s a "House on Haunted Hill" című klasszikus felújítása azonnal rekord bevételt hozott.
"A Thirteen Ghosts felújításánál kicsit modernizáltuk a történetet - magyarázza Gil Adler producer -, bár az alapvető elemek ugyanazok maradtak. A látványvilágot azonban muszáj volt nagy mértékben átdolgoznunk:. A mai közönség ugyanis modern, "hihető" különleges effektusokat és technikákat vár el a vásznon, amelyek Castle idejében még nem léteztek. A The Tingler című film például arra a nagyszerű ötletre épült, hogy sikerül behatárolni az ember félelem központját. Ezt a félelmet az egykori stáb egy gumilanguszta földre dobásával szemléltette. Ezen a mai közönség már nevetne, holott a maga idejében újításnak számított."
Hogy e posztmodern víziót vászonra vihessék, Silver, Adler és Zemeckis Steve Beck ünnepelt videoklip- és reklámfilm-rendezőt hívta segítségül, aki a következőképp foglalja össze a történetet: "A film egy családról szól, aki elkeseredésében enged a vagyon kísértésének. Elfogadják sose látott rokonuk gyanús adományát, egy furcsa házat, s ez kis híján pusztulásukat okozza."
"Mikor elolvastam a forgatókönyvet, libabőrös lettem - meséli Tony Shalhoub, a családfő, Arthur Kriticos alakítója. - Félelmetes lehet csapdába esni egy csupa üveg épületben, ami teli van megtévesztő érzéki csalódásokkal, s az ember előbb-utóbb már nem hisz a szemének."
"A szellemek létezésének kérdése mindig is izgatott - mondja F. Murray Abraham, a titokzatos hagyományozó, Cyrus megszemélyesítője. - Úgy érzem, a spiritualitás egyre inkább kiveszik társadalmunkból. Talán ez az egyik oka annak, hogy manapság annyi fájdalom, harag és erőszak vesz minket körül. Cyrusból életében ugyancsak hiányoztak az érzelmek. Egyedül saját arrogáns hatalomvágya motiválta, s ezért gondolkodás nélkül kész volt feláldozni embertársait. A kérdés csak az: kit árult el igazából, amikor elárulta a családját?"
A szellemek ellen hadakozó maroknyi csapatot a gyerekeken - Kathyn és Bobbyn - kívül Rafkin, a jövőbe látó médium, Maggie, a dajka, és a gyönyörű Kalina, a szellemek jogaiért küzdő aktivista teszik teljessé. Kalina jön rá az ősi kéziratban, az "Arcanumban" rejtőző sötét titokra. Cyrus háza valójában egy ördögi gépezet, amit a megidézett szellemek energiája működtet. Ahogy a ház feltöltődik energiával, azaz egyenként megjelennek a szellemek, megnyílik a "Pokol szeme", az "Ocularis".

Persze ehhez a kísérteteknek a vásznon is meg kell jelenniük, ami talán a legnagyobb kihívást jelentette a filmkészítők számára. A félelmetes látványt főként művégtagok és műtestrészek alkalmazásával érték el, és ez Howard Berger munkáját dicséri. "Ezek a kóbor lelkek nagyon rosszindulatúak és agresszívek - fejti ki Steve Beck rendező. - Mikor bezárják őket a házba, úgy viselkednek, mint a foglyul ejtett vadállatok: izgatottak, dühösek és támadóak." Ráadásul minden szellem más és más, külön egyéniség, amelyet nagy mértékben meghatároz sajátos "haláltörténetük".
Az Elsőszülött fiú (Mikhael Speidel) szelleme egy átlagos fiúcska alakjában jelenik meg - eltekintve a homloka közepébe fúródott nyílvesszőtől.
Háttértörténet: A kis Billy Michaels imádott cowboyosdit játszani. Komisz és önfejű kölyökként sosem hallgatott szüleire. Most már örökké bánhatja, hogy - anyja intése ellenére - igazi íjjal és nyílvesszővel játszott indiánosdit, és hogy játszópajtását követve nem a levegőbe lőtte a nyílvesszőt.
A Csonk és levágott feje celofánba csomagolva (Daniel Wesley) a pincében kísérti áldozatait. A színész, akinek egykor a valóságban is amputálni kellett két végtagját, a forgatás alatt fekete csuklyát viselt, hogy a fejét digitális effektusok segítségével később "eltávolíthassák" a nyakáról.
Háttértörténet: Jimmy Gambino, a szerencsejátékos javíthatatlan csaló és hazardőr volt. Hiába figyelmeztette őt "Tripla" Larry, hogy ne játsszon nagy tétben? Jimmy leült pókerezni egy gazdag kártyással, és mikor nem tudta kifizetni a tétet, angolosan távozott. Csakhogy a feldühödött tömeg megtalálta és példát statuált rajta - vagy inkább belőle. Ráadásul sok kis apró példát, celofánba csomagolva.
A Megkötözött nő (Laura Mennel) megjelenését a törött nyakprotézis és a bevérzett szemek képzetét keltő kontaktlencsék teszik kellően ijesztővé.
Háttértörténet: Susan LeGrow-t és tökéletes testét minden leánytársa irigyelte a suliban. Ő volt a legszebb cheerleader, a szalagavató szépe. Bár ösztöndíjat nyert az egyik neves egyetemre, ő úgy döntött, vidéki szülővárosában marad, és hozzámegy diákszerelméhez, Chethez. A szalagavató utáni buli azonban balul sült el, mikor Chet egy másik fiú karjaiban látta viszont szíve választottját. Senki sem tudta, mi történt pontosan. Ami bizonyos: egy héttel később Susan az iskolai sportpálya 50-yardos vonala alól került elő, megfojtva.
Az Elhervadt szerető (Jean Kriticos) fél arca és egyik keze szörnyűségesen összeégett a halálát okozó tűzben. Az asszony kűrruháját egy kórházi hálóing és a maga után vonszolt infúzió-adagoló egészíti ki.
Háttértörténet: Jean szerető anya és feleség volt. Okos és társaságszerető asszonyként mindenki csodálta, férje, kislánya és fia imádták. Egy szerencsétlen tűzesetben lelte halálát, mikor megpróbálta megmenteni gyerekeit. Számára a boldog családi élet dédelgetett álma ezzel mindörökre szertefoszlott, csak a háztűznéző maradt belőle.
A Megkínzott herceg (Craig Olejnik) egy tizenéves, jóképű fiú szelleme, de csak bal oldalról nézve. Testének és arcának jobbja ugyanis kegyetlenül összetört egy végzetes autóbalesetben. A mesteri make-up legrémisztőbb darabja a gondosan megformált arcrész, amely "betekintést enged az áldozat koponyájába".
Háttértörténet: Royce Clayton 1953-ban középiskolája baseball-csapatának szupersztárja volt, a helyi menő csávó. Mindent és mindenkit megkapott, amit és akit csak megkívánt, és úgy hitte, különb mindenkinél. Egy éjszaka azonban túl messze ment: kihívta az egyik környékbeli szépfiút egy országúti gyorsasági versenyre. Pechére nem taposott idejében a fékre, így kénytelen volt az "örök baseball-mezőkre" távozni.
A Dühös hercegnő (Shawna Loyer) egy teljesen meztelen, vértelen testű fiatal nő kísértete, akinek karján hosszú vágások futnak végig. A sötét szemceruza és a fekete kontaktlencsék szemeit mély gödrökké változtatják.
Háttértörténet: Dana Newman elmebeteg szépségként sosem hitte el magáról, hogy valóban gyönyörű. Mindig tökéletesen akart kinézni, utolsó hajtincsét is gondosan elrendezte. Váratlan dühkitörései miatt "a szépséges szörnyeteg" becenevet kapta. Egy nap aztán végleg feladta tökélyre törő álmát, és a fürdőkádban felvágta az ereit. Megtalálói szerint a halálban is épp oly gyönyörű maradt, mint életében volt.
A Zarándoknő (Xantha Radley) a középkorból került Cyrus házába. Jelmezének legfeltűnőbb "ruhadarabja" a rázárt kaloda. Arcmaszkjának bőrén örökre nyomot hagyott a kegyetlen időjárás, s szenvedéstől elhomályosult, üres tekintetét opálos kontaktlencséi emelik ki.
Háttértörténet: Miss Isabella Smith 1675-ben egyedülálló fiatal nőként költözött Angliából az újvilági gyarmatokra. Büszkeségét és önállóságát nem nézték jó szemmel az új-angliai kisváros lakói, s a helyi prédikátor boszorkánysággal vádolta meg. Isabella hiába tagadta a vádat, s mikor a jószág "titokzatos módon" pusztulni kezdett, az ártatlan nőt kaloda általi halálra ítélték.
A Hatalmas gyermek (C. Ernst Harth) és a Gonosz anya (Laurie Soper) furcsa párost alkot. Előbbit egy hatalmas termetű férfi személyesíti meg, aki nem visel mást, csak egy pelenkát és egy mocskos partedlit. Utóbbit egy aprócska termetű nő, akinek öreg, ráncos arcával valószerűtlen ellentétben áll kislányos öltözete és lófarokba fogott haja.
Háttértörténet: Az alig 90 centi magas Margaret Shelburne világéletében félénk volt. Favágók ejtették foglyul és bezárták egy ketrecbe, mint valami panoptikumba. Titokban azonban gyereke fogant az egyik favágótól, Jimbótól, a vasmarkú óriástól. A hatalmas termetű fiú, Harold, 130 kilót nyomott, és az asszony titkos bosszútervének eszközévé nevelte. Harold, magához véve apja hatalmas fejszéjét, hamarosan nem csak a fákat aprította, hanem favágótársait is. Anya és fia tombolásának a fáklyákat lobogtató, feldühödött tömeg vetett véget. Mindkettőjüket megölték, bár a nagyra nőtt "fiúcskát" többszöri kísérletre sem sikerült feldarabolniuk a szecskázó géppel - ugyanis nem fért be.
A Pöröly (Herbert Duncanson) egy gyilkossá lett kovácsmester vérszomjas szelleme. Testéből és fejéből szögek állnak ki, egyik keze helyén csuklójához erősített kovácspörölyt lóbál, megcsonkított teste láncokkal van körültekerve. A make-uphoz mesterien megmunkált műtestrészeket használtak fel, beleértve egy teljes műfejet és habszivacsból formált torzót.
Háttértörténet: George Markley elégedett és tisztességes kovácsmesterként élte napjait az 1890-es években, mígnem lopással vádolták meg, és elűzték a városból. A feldühödött George becserkészte a balsorsáért felelős embereket, és halálra kalapálta őket. Végül elkapták és visszavitték egykori kovácsműhelyébe, ahol azon kovácstűz-melegiben öntörvénykeztek felette: szögeket vertek a testébe, levágták a kezeit és a szabadban hagyták a haldokló férfit a hollók lakomájaként.
A Sakál (Shayne Wyler) megjelenítéséhez teljes test-maszkot használtak, fején egy rozsdás vasketrec látható, onnan meredeznek elő agyarszerű, hosszú fogai. Hosszú körmeit a kesztyűs, karmokban végződő műkéznek köszönheti, míg eszelős, sárgás szemeit sárga kontaktlencsékkel oldották meg.
Háttértörténet: Ryan Kuhn 1908-ban egy elmegyógyintézet lakója volt, ahová "nőfaló" szenvedélye miatt került: megtámadta és megharapta a hölgyeket. A sok évnyi kényszerzubbony-lét hatására végtagjai szörnyű mód eldeformálódtak. Ettől kezdve, ha közeledtek hozzá, menekült mindenkitől. Mikor tűz ütött ki az intézetben, minden ápoltat kimenekítettek, kivéve Ryant. Ő ugyanis üvöltözve elfutott a megmentésére sietők elől.
A tizenkettedik, és talán legvészjóslóbb szellem, a Pusztítóé (John de Santis), akivel golyózápor végzett. Utóéletében ezért egész testét golyó ütötte lukak borítják. Ez szintén teljes test-maszkot igényelt, illetve még öt műtestrész-darabot a homlokra, orra, nyakra, állra és a kezekre.
Háttértörténet: Breaker Mahoney egy hatalmas termetű, bivalyerejű, szörnyűséges kinézetű sorozatgyilkos volt. Az úton lerobbant autókat roncstelepére vontatta, ahol aztán brutálisan meggyilkolta a balszerencsés utazókat: hatalmas testi erejével szó szerint széttépte és feldarabolta őket. A helyi rendőrség végül is a nyomára akadt, ám képtelenek voltak fizikailag legyűrni, ezért szitává lőtték.

E lenyűgöző kísértet-seregnek már "csak" megfelelő dühöngőt kellett építeni, ami nem kis fejtörést okozott a filmeseknek. "A történet főszereplője maga a ház - mondja Silver. - A ház ejti túszul a hősöket, és ő szabadítja rájuk a szellemeket. Sok szempontból az épület nagyobb fenyegetést jelent a családra, mint maguk a szellemek. Épp ezért azt akartuk, hogy a ház valóban szokatlan és vészjósló hangulatot árasszon, ne csak egyszerűen a szokásos kísértet járta otthon legyen."
Silver és Adler a forgatásra készülődve meglátogatta a New York-i Tudomány Múzeumát, amely óriási hatással volt rájuk. "Mindkettőnknek nagyon tetszett a múzeum kialakítása és a belső tér - emlékszik vissza Adler -, és Joelnek az az ötlete támadt, hogy legyen az egész házunk üvegből. Mert minden horrorfilmben pókhálókat, porosodó tárgyakat, denevéreket, és ódon Ezsébet-kori, vagy gótikus épületeket látunk. Nem is emlékszem talán olyan horrorfilmre, amelyik tiszta és világos modern belsőterekben játszódik."
Sean Hargreaves látványtervező varázsolta Silver ötletét "valósággá". "Egy csupa üveg és acél épület futurisztikus képet idéz fel az emberben. Ezért elhatároztuk, hogy szokatlan és meghökkentő, antik elemeket viszünk bele. Így kerültek fogaskerekek, feszítőtárcsák és mechanikus áttételek Kriticosék új otthonának üvegfalaiba, s a ház egy mechanikus gépezet képzetét kelti. De ezen kívül alkalmaztunk art deco és szecessziós motívumokat is, s ez az ellentét valóban egyedi arculatot kölcsönöz a rezidenciának."
A díszlet megtervezése három hónapig tartott. Eközben Hargreaves és csapata folyamatosan konzultált Steve Beck rendezővel, hogy a ház ne csak vizuálisan nyújtson magával ragadó látványt, hanem praktikus forgatási helyszínként is funkcionáljon. "El akartuk kerülni a szokványos kísértetfilm-kliséket - magyarázza Beck. - Az árnyékba burkolódzó terek és alakok helyett olyan belső tereket terveztünk, amelyeket a padlón és a plafonon át is megvilágíthatóak voltak. Persze ez különleges világítástechnikát igényelt az átlátszó üvegfalak miatt."
A történet központi elemét képező "Ocularis-terem" réz körgyűrűkből álló díszes padlója is a ragyogó kézművesmunka és a digitális effektusok tökéletes ötvözete. A koncentrikusan körbe forduló, finom mívű rézgyűrűk a Fekete Zodiákust szimbolizálják, amely a hagyományos állatövi horoszkóp démoni ellentéte. A rájuk vésett 12 ábra a foglyul ejtett szellemeket jelképezi.