A hegyekkel és völgyekkel végigkaristolt, óceánnal átölelt Chile a dél-amerikai országok egyik mesés, természeti kincsekben gazdag, nagy múltú vidéke. Az Andok többezer méteres magasa ugyanolyan bámulatos, szemkápráztató látvány mint fjordjai, homokos tengerpartjai, végeláthatatlan legelői vidám alpakákkal, égszínkék folyói és hegyi tavai – ez a színes földrajzi változatosság pedig ugyanannyira jellemző a chileiek szakácsművészetére is. Chilébe sajnos nem mindennap utazhat el az ember, hogy helyben kipróbálja az ország konyhai leleményeit, így összegyűjtöttük a tíz legjellemzőbb, ínycsiklandó chilei ételt, hogy legalább virtuálisan jóllakjunk az egzotikus gasztronómiai különlegességekkel.

Curanto en Hoyo
Földbe ásott másfél méteres gödörben, hatalmas adagokban készül ez a chilei nemzeti fogás, amitől minden vegetariánus kimenekülne a világból. Hagyományosan parázson izzított köveken, levelekkel bélelve és teljesen lefedve sülnek a húshadseregek: hal, legalább ötféle kagyló, csirke, bárány, sertés és marha, hozzá pedig pár kiló krumplit is bedobnak a buliba, nehogy véletlenül éhen maradjon a korgó gyomrú utazó.

Empanada újratöltve
Szinte minden országnak van egy nemzeti fogása, ami valamilyen töltött tészta – a chileiek az empanadát tartják a magukénak. A ropogós, aranybarnára sütött empanadákat regionálisan variálják: a Csendes óceánhoz közel népszerű a camarón queso empanada (garnélarákos-sajtos), az óceántól távolabb eső területeken pedig dívik a marhás, sajtos és tojásos verzió.

Pan y Palta
Vacsoraidőben, azaz oncé-kor szokás enni ezt az otthon is egyszerűen elkészíthető, könnyű snacket: kenyérre halmozott, frissen felvágott avokádó. Mivel a chileiek ebédre laknak be nagyon, ezért vacsorára csak valami könnyűt esznek (nem rossz tipp) és a friss chilei avokádó egy kis ropogós kenyérrel elég meggyőző falatnak tűnik.

Paila Marina
Meleg, laktató és változatos chilei halászlé a paila marina. Sokféle kagylóval és hallal készítik helyi fűszerekkel bolondítják meg (például helyi paprikával, ami egyáltalán nem csípős, ellenben ízletes) és hagyományosan cserépedényben (paila) tálalják.

Pastel de Choclo
Tulajdonképpen kukoricapitének fordítható ez a tipikus dél-amerikai étel, ami egyszerre hasonlít a mexikói pastel de elotéra és az angol kukoricapudingra. Helyi csemegekukoricából készül tejjel és hájjal, bazsalikommal ízesítve, a tölteléke (pino) pedig marha, hagymával, paprikával, főtt tojással, olivával és mazsolával. Ezt a laktató egytálételt szintén pailában tálalják.

Lomo a lo Pobre
Egyszerű és nagyszerű ez a Chilében kábé minden étteremben kapható étel, ami bistek a lo pobre néven is ismert. Egy hatalmas, sült marhaszelet a fogás szíve, amelyhez nagy adag sültkrumplit, tükörtojást és sült hagymát szervíroznak.

Almejas con Limón
Ez a fogás olyan mint a kaszinótojás, azzal a kivétellel, hogy nincs benne tojás, csak kagyló. Citrommal, petrezselyemmel, tört sókristályokon tálalják ezt a nyers kagylós, könnyen lapátolható hidegételt.

Charquicán
Az egyik leghagyományosabb andoki főfogást eredetileg szárított-sózott lámahúsból készítették, de mára áttértek a marhára. A forró és laktató marharaguban a húson kívül kukorica, hagyma, krumpli és tök (olykor borsó) úszik befalásra készen. Egyes helyeken itt is kedvelt egy-két tükörtojást ráütni a pörkölt tetejére.

Ceviche
Dél-Amerika közkedvelt fogása ez a halas étel, amit hidegen, nyersen (marinálva) vagy sütve is készítenek (de leginkább nyersen). A darált, nyers sügér citromlében úszik, fogyasztói pedig a boldogságban, mikor a friss paradicsommal, avokádóval és fűszerekkel körülölelt fogást majszolják.

Chilei borok
Végül pedig öblítsük le mindezt a sok tengeri és hegyi finomságot a chileiek legnagyobb folyékony büszkeségével: az ötszáz éves tradícióra visszatekintő helyi borokkal. Leginkább a száraz, de gyümölcsös borok jellemzőek az országra, de nehéz általánosítani, ugyanis Chile változatos klímája minimum öt, egymástól igen eltérő borvidékre tagolja az országot, amely mára az ötödik legnagyobb borexportáló a világon. Chile szerencsésen kimaradt a kontinenseket súlytó filoxérajárványból is, szóval nem volt teljes oltás és újraültetés a vidéken: azok a borok dívnak ma is, amelyek több száz évvel ezelőtt. Legjellemzőbb szőlői a Cabernet Sauvignon, a Merlot és a Carmenère (eredetileg bordeaux-i vörösszőlőfajta) – de ha ott járunk, érdemes rákérdezni a helyi borászoknál, mi a tuti, vagy benevezni a Chilében egyre népszerűbbé váló pincelátogatásokra és borkóstolókra. Vagy ha nagyon megéheztél és megszomjaztál a cikktől, akkor egyszerűen beszerezni egy jó palack chilei bort, kenyeret, kagylót és egy kis friss avokádót, majd a fotelből csukott szemmel élvezni a dél-amerikai virtust. ¡Salud!