A Kispályás szerelem őszinte alkotás, hiszen se több, se kevesebb nem lett annál, mint amit előre ígért: egy abszolút kiszámítható limonádéfilm focival, dekoratív hölgyekkel, hangsúlyos családi szállal és persze az elmaradhatatlan happy enddel – ez azonban egyáltalán nem baj, kell néha ilyen is.
Lehetne azon sopánkodni, hogy milyen borzalmasan klisés történetet csapott össze Robbie Fox forgatókönyvíró és a korábban Will Smith-szel kétszer is együtt dolgozó (A boldogság nyomában, Hét élet) Gabriele Muccino rendező, de azt mondom, térdeljen az kukoricára, aki egy pillanatig is másra számított. De most komolyan, mégis mit várhatnánk egy olyan filmtől, melynek már a plakátjáról is lerí, hogy a benne szereplő nevek fogják eladni?
A faék egyszerűségű történet szerint az egykori futballsztár, George (Gerard Butler) egy kisvárosba költözik, hogy közelebb kerülhessen kisfiához, a tíz év körüli Lewishoz (Noah Lomax), és titkon talán abban is reménykedik, hogy újraházasodni készülő exfeleségét, Stacie-t (Jessica Biel) is sikerül visszakapnia. Mindez azonban cseppet sem bizonyul egyszerűnek, hiszen a fia focicsapatánál edzősködésbe kezdő férfire valósággal tapadnak a hűtlenebbnél hűtlenebb kertvárosi anyukák, akik jobbnál jobb ajánlatokkal igyekeznek elcsavarni George fejét.
A páratlan egyediséget, mély gondolatokat és felettébb meglepő csavarokat (az efféle ironikus megjegyzések tetszés szerint folytathatók!) tartogató film középpontjában tehát egy egykori aranyifjú áll, akit csórósága, féltve őrzött ereklyéinek zálogba bocsátása, valamint a főbérlője és bankja felé egyaránt fennálló tartozása ráébreszt, hogy ideje jó útra térni. A cél persze elsősorban fia szeretetének kivívása, de mint tudjuk, az álomgyári hősök végül azt is megszerzik, amiről eleinte szinte álmodni sem mertek…
A stáb tehát pontról pontra követte azokat a lépéseket, melyeket egy hollywoodi romantikus vígjátékra ír elő a nagy könyv, de mint már fentebb is említettem, nincs ezzel semmi baj. Mint ahogy azzal sem, hogy az alkotók igyekeztek kellő figyelmet fordítani a barátnőjük unszolására mozijegyet váltó férfi nézőkre is. A szirupos történet mellett ugyanis végig középpontban marad a foci, de felbukkan a színen egy tűzpiros Ferrari és egy-két lenge öltözetű anyuka is (az alsóneműt villantó Uma Thurman még 42 évesen is kenterbe veri a mindössze 30 esztendős Jessica Bielt).
A szereplők alakítására egyébként sem lehet igazán panaszunk, mindannyian hozzák azt a színvonalat, amilyet egy ilyen film megenged számukra. Kiemelni talán csak Dennis Quaidet tudnám közülük, aki felettébb hitelesen alakítja a gazdagságtól bekattant, pénzszóró és egyben végletekig féltékeny macsót – még akkor is, ha karaktere, Carl, szinte teljesen felesleges a történet alakulásának szempontjából.
A Kispályás szerelem tehát összességében egy tisztességes iparosmunkának tekinthető, melyből kiszűrtek mindenféle mélyenszántó gondolatot, ezek helyét megtöltötték mézédes sziruppal, feldíszítették néhány sztárral, és jó étvágyat kívánva a tömegmozizók elé tolták. Ízlések és pofonok – tartja a mondás, de aki erre vágyik, az biztos nem fog csalódni. Sőt, a kötelezően jelenlévő poénok egyikén-másikán talán még el is mosolyodunk majd.
Értékelés: 6/10
