Susanne Bier nem kedveli a vidám témákat. Íróként hőseit zűrös helyzetek és embert próbáló feladatok elé állítja. A 2007 Legjobb idegennyelvű film Oscarjára jelölt Esküvő utánban ismét családi titkokról és halálról beszél.
Jacob (Mads Mikkelsen) 20 éve él Indiában. Amikor az árvaház, ahol dolgozik, a csőd szélére kerül, hazautazik Dániába, hogy ott írjon alá egy milliókat érő szerződést Jorgennel (Rolf Lassgard), az üzletemberrel. Jacob meghívást kap Jorgen lányának (Stine Fischer Christensen) esküvőjére, ahol húsz éve nem látott szerelmébe (Sidse Babett Knudsen - Nézz balra, ott egy svéd!) botlik. A dolgok hamar nem várt fordulatot vesznek, és az is lassan kiderül, hogy Jacob egyáltalán nem véletlenül csöppent az esküvői forgatagba.
Kiváló alaphelyzet. Kár, hogy már a film felénél pontosan tudni, hova tart a történet. Nem hiába éreztem több ponton úgy, hogy akár itt véget is érhetne a mese: az utolsó jelenetek már nem sokat adtak hozzá a filmhez. Sőt. Az Esküvő után utolsó félórájában az addig mértékletesen alakító színészek egyre nehezebben küzdenek meg feladataikkal: mind Jorgen haláltusája, mind Anna sírógörcse felesleges túlpörgetése a témának. Az Európai Filmakadémia Mads Mikkelsen alakítását értékelte a legkiválóbbnak: 2006-ban a legjobb férfialakítás díjáért jelölték. Valójában Jacob alakja nem sokban tér el a Prágai történetben megismert Christoffer figurájától - amit Mikkelsen kétségkívül remekül hozott.
Az Esküvő után nem rossz film, de ahogy a rendezőnő vagy a színészek életében sem, nekünk sem jelent túl sok újdonságot.
