Egy vöröset, az olcsóbbikból

A legnagyobbaknak is beletört már a bicskájuk a Mars kőzetébe és a filmgyártás fekete lyukából előkerült rendező sem tesz átütő felfedezést. De egynek jó.

Mozog!

Mars-expedíciók a legritkább esetben szoktak jól végződni, szinte biztos, hogy akinek egy csepp esze van és jár moziba, előbb teszi a lábát rókacsapdába, mint arra a bolygóra. De azért a témát újra és újra felfedező alkotók kitalálhatnának mondjuk újfajta idegen lényeket, esetleg a csapatban rendre megbúvó áruló motivációi alapulhatnának valami Obama-Kim Dzsong Un tengely szinten nyugvó összeesküvésen, de semmi. Ruairi Robinson rendező a light-zombi vonalat lőtte ki az űrbe, a legénység – soraiban néhány leánysággal – pechesen járt tagjai ugyanis sármjukat és eszüket vesztett, meglehetősen goromba élőhalottakként igyekeznek közel kerülni a még egészséges kollégák nyaki ütőeréhez. Ez pedig remek lehetőség arra, hogy szereplőink lefussák a kötelező köröket, a "vajon mi lehet vele" stádiumától az obligát "nyírd ki, ez már nem az, akit mi ismertünk" állapotáig. Időközben felmerül, hogy nem mind játszanak egy csapatban és persze ne menjünk szó nélkül amellett sem, hogy hé, életet találtunk a Marson!

[img id=531222 instance=1 align=left img]Jó szándékú B-film

Indokolatlan vasvillával támadni szegény MARS – Az utolsó napokra, jó szándékú B-film, kevés vállalással. Remélhetőleg az alkotói is tudják, hogy nagy név híján (Liv Schreiber azért nem az) inkább csak a házimozizását fogja majd feldobni néhány középiskolásnak, amúgy olyan korban, amikor a Gravitációt és az Alien mikor hányadik újragondolását nézzük nagyvásznon, elég vérszegény próbálkozás. Talán csak a jókedvem mondatja, de valahogy ebben a filmben minden rosszban találni valami jót: nincsenek hagyományos értelemben hősi karakterek, de akik jönnek-mennek, azok viszonylag tisztességesen ki vannak találva. Mint említettük, híján vagyunk a húzóneveknek, de a színészeink ripacskodás nélkül mutatják be a színitanoda horror-fakultációján elsajátítottakat. És bár eleinte nagyon hiányzott nekem valami karakteres vérengző és nyáladzó fenevad, vagy legalább egy határozott elgondolás a gonoszról a mikroszkóp alatt izgő-mozgó baktériumok helyett, utólag már azt mondom, még ez az egész félhomályban botorkálás is inkább jót tett neki.

Törmelék

Már csak azt nem tudom eldönteni, milyen műfajba soroljuk be, hiszen horrornak aligha nevezhető azzal a néhány zombijával, míg a sci-fi hangulatát egyedül az űrbéli közeg teremti meg. Ellenben kevés változtatással ugyanez a történet lejátszódhatna mondjuk egy ostrom alatt álló koszovói faluban is, hörgő halottak helyett felfegyverkezett katonákkal, úgyis a játékidő nagyobbik felében vérre menő bújócska zajlik és ezt csak néha szakítják meg olyan tudományos felfedezések, mint "azt hiszem, épp van nálunk egy ellenanyag", ill. hogy "ja, mégsem".

Kinek ajánljuk?
- Akik mindenevők a sci-fi-zombi zsánerből.
- Akik valamilyen fura okból rajonganak Liv Schreiberért.
- Akik nem támasztanak túl nagy igényeket.

Kinek nem?
- Akik szerint a Shop Stop lehet low budget, de egy sci-fin ne spóroljunk már.
- Akik azt hiszi, bármi újat megtudunk a Marsról.
- Akik már most úgy érzik, legalább kétszer már látták ezt a filmet.

6/10