A "Szerelem utolsó vérig" az első és a második vérighez hasonlóan biztosra megy. Tisztességes közönségfilmet akar, nem mást. Eddigi jól bevált főhősei - Füge és Ágota - mellett felvonultatja a napjainkban játszódó magyar filmek kedvenc slágereit: macsó világ, gengszterkedés, divat, száguldás, szerelem, meg mi kell még. Persze a Füge (Berencsi Attila) nem egy hedonista, mint Johnny Depp a "Betépvé"-ben, bár kicsit hasonlóan megfáradt karakter, s jellemében mindvégig ott ragad valami sodródó és határozatlan vonás. Igaz, hogy majmok között közvetít, akik maffiózónak adják ki magukat, igaz, hogy deltás pasi és dögös manöken csaja van, de azért kis pocakot is eresztett, imádja a lányát, aki egy futó kapcsolatából született, lojális, higgadt és réveteg, mert igazából még mindig azt az elsőt, az Ágotát, az igazit szereti. Dráma is van. Így hát össze is találkozik Ágotával (Szilágyi Mariann) véletlen egy vonaton, és a lány el is mondja neki, hogy a múltkori részben félbemaradt esküvőjük után férjhez ment egy olaszhoz akitől két gyereke született. De Füge ezt is kibírja, mert gátlástalan talpig férfi, kinek helyén a szíve, meg minden egyebe. Szeme se rebben, hanem elviszi a bájos szőkét egy kis szegedi üldözős road movie-ra.
Feltételezhető, hogy Dobray Györgyhöz mindig közel állt az alvilág, erotika és szerelem összefonódik téma. Kíméletesen és mutatósan ugyan, de ezúttal is belekóstol. A vásznon gyakran feltűnő baseball ütős kidobólegények társaságát Füge néhány monoklival és zúzódással megússza, s a film mindvégig bátran él az egy majdnem szeretkezés s egy majdnem agyonverés szapora váltakoztatásával. Egyet szeret, kettőt kap. Rövid hatású doppingszer ugyan, de hatni fog, így hát megéri. Imádják majd a multiplexekben.
