Egymásra hangolódva

Biztos voltam benne, hogy két órára kikapcsolhatom a fejemben kattogó kis kerekeket, de azt nem sejtettem, hogy a film első öt percében már gurgulázni fogok a nevetéstől, és hogy két nappal később is vigyorra rándul a szám, ha Hugh Grant nyolvanas évekbeli kiadására gondolok.

A Zene és szöveg az utóbbi idők legkiválóbb randifilmje. Nem akarnám lelőni a film poénjait, így legyen elég annyi, hogy a film nyitóképsora önmagában megéri, hogy beüljünk a moziba két órára, de biztosíthatlak Benneteket afelől, hogy az egész film nagyon kedves és könnyed kikapcsolódást ígért. Aki drámai alakításokat, eredeti párbeszédeket vagy váratlan fordulatokat vár Marc Lawrence filmjétől, azt súlyos csalódás fogja érni, aki azonban csupán szeretne jól szórakozni, annak a moziban a helye.

A filmben Hugh Grant alakítja Alex Fletchert, a nyolvanas évek popikonját, aki évek óta nem írt egy számot sem. Egy Britney típusú sztár felfigyel a retropartik királyára, és felkéri egy közös duett megírására, ami ismét a csillagok közé emelhetné. A hangokkal még nincsenek komoly gondjai, de szöveg terén Alex nem áll a helyzet magaslatán. Ekkor lép a képbe a Drew Barrymore alakította növénygondozó, aki két fikuszlocsolás közben nagyszerű rímeket farag. Innen indul a Zene és szöveg története, a folytatást, gondolom, mindenki ki tudja találni.

A film igazi erőssége, hogy nem veszi magát komolyan, szinte látom magam előtt a forgatást, egy igazi nagy bohóckodás lehetett. Drew Barrymore tőle már látott szeleburdisággal nyeri meg szívünket, Haley Benett a popkirálynő szerepében igazi karikatúráját adja napjaink sztárjainak, Hugh Grant pedig teljesen hülyét csinál magából, de ordít róla, mennyire élvezi. Külön bónusz, ahogy a mozgáskultúra teljes hiányában csipőmozgásával próbálja lehengerelni filmbéli rajongóit.

Zenés filmről lévén szó, nem szabad szó nélkül elmenni a muzsika mellett. Igazi iparosmunkáról van itt szó, kérem, úgy mászik a dallam a néző fülébe, ahogy az a nagy könyvben meg van írva. Bár igazán tingli-tangli dallamok ezek, mégis dúdoltam már hazafelé is - ennél többet nem is várhatunk!