Cseh filmet ritkán látni a mozikban, ezért film fanatikusoknak kötelező!
A cseh új hullám
A '60-as években kibontakozó cseh új hullám nem csak a rendezőknek - Jiri Menzel, Milos Forman, Vera Chytilová, Jan Némec - hozott világhírt, hanem a nemzetnek is. Sőt, az irodalomnak is, hiszen a cseh új hullám részben az irodalmi hagyományok filmi felvirágoztatását jelentette. Olyan írók és műveik váltak ismertté, mint Capek, Hasek vagy Kafka. Ezek a filmek jórészt a fura hétköznapokat kutatják, főszereplőik pedig szintén fura, hétköznapi figurák. A filmek mai érvényességét az őrzi meg, hogy az alkotók kritikája és a filmek iróniája, egyben önkritika és önirónia is. Sosem patetikusak, s nem vívódnak intellektuálisan a múltjukkal.
Azonban a rendszerváltást a cseh film is meg sínylette, hiszen évről évre egyre kevesebb filmet gyártottak a szomszédjaink is. Ennek ellenére, vagy éppen ennek dacára Budapesten évek óta részt vehetünk az úgy nevezett Cseh Film Napokon, amelyen az adott év legfrissebb terméseiből szemezgethetünk. Így 2007-ben már akár láthattuk is a most szóban forgó filmet. A hazugság szabályait.
A történet
A 33 éves Roman elhatározza, hogy leszokik a drogról, ezért csoportterápiára jelentkezik. A külvilágtól elzárt faluban létrehozott programon 12 vadidegen ember próbálja túlélni az elvonási tüneteket, egymást, megtalálni igazi énjüket, szocializálódni. Megtanulnak beszélni az érzelmeikről, a vágyaikról, a félelmeikről. A csoportban résztvevők önként vállalják a terapeuták felügyeletét és uralmát. Sokuk farkasszemet nézett már a halállal, átestek már túladagoláson, öngyilkossági kísérleten. A folyamat hosszú, nehézkes és hazugságokkal teli. Pedig az életben maradáshoz, a túlélésért meg kell tanulni, hogy mikor kinek mit miért és hogyan szabad elmondani vagy éppen hazudni.
Pszicho
A film nagy erénye, hogy a drogosok testi, fizikai leépülése helyett inkább a lélekre és annak útvesztőire helyezi a hangsúlyt. Ennek következtében a csoport tagjai nem is úgy néznek ki, mint a komoly függők. Itt nincsenek rosszullétek, elvonási tünetek. Helyette azonban van összetartás, csoport dinamika, kusza érzelmi szálak és veszélyesen kétes bizalmi viszonyok. A film igazi kérdése, hogyan hazudjak az életben maradásért.
Végítélet
A film legnagyobb hibája, hogy a rendező nem döntötte el, mit is szeretne forgatni. Drogos filmet? Krimit? Áldokumentum filmet? Így bár összehozott egy nagyon erős színészgárdát, akiknek eszköztelen játékát kimondottan élvezetes nézni a sok hollywood-vigyorú klón után, mégsem tudja fenntartani az érdeklődést a film egész ideje alatt. A film szerkezete olyan, mint egy érdekfeszítő Poirot történet, csak sajnos Poirot nélkül. A briliáns elméjű nyomozónak jelen esetben a nézőnek kellene lennie. Legalábbis ezt hiteti el a rendező. Aztán, mintha rájönne, a talány nem megoldható a filmben elrejtett információkból, s ezért gyorsan befejezi és dokumentum filmes megoldással kiírja a szereplők későbbi életét. A megoldás egyrészt jó, hiszen az életben is így történik: van, akinek sikerül, van, akinek nem. Másrészt azonban Milanról és Romanról - a történet két mozgatórugójáról - a végén sem árul el többet a rendező, nem varrja el a szálakat. A hazugság szabályait ígéri a film, azonban ez is hazugság, melynek lehetne létjogosultsága egy precízen végiggondolt és következetes filmben. Így azonban csak egy erős szádék látható jó ötletekkel és remek színészekkel.
Kinek ajánljuk?
- Cseh film fanatikusoknak.
- Addikcióval foglalkozó terapeutáknak.
Kinek nem?
- Drogról éppen leszokóknak.
- Pszicho-, és szociopatáknak.
7/10
