Ha csak megmászod a Mont Blancot az túra, ha viszont a csúcson kitör a (virtuális) láva, plusz megjelenik a Hegy Szelleme és elénekli a környezetvédelem tíz parancsolatát, az élményturizmus. Most ilyesmiben lehet részed. Mert itt vannak megint a dinók, akikből - a beetetés következtében - mára már gyerekmánia, csecsebecsetömeg és reklámkitűző lett. Itt a Jurassic Park III-ban (rendezte: Joe Johnston) annyi az újítás, hogy a dinók már nem bájosak, sőt kifejezetten gorombák. (Ezek már nem is dinók, hanem spinók...). Egymást és főleg embereket zabálnak, amitől pislákol némi horror a különben szappanoperára hajazó történetben.
Az élményturisták (egy kisfiú és egy felnőtt) ellátogatnak ahhoz a bizonyos szigethez, hogy meszsziről belekukucskáljanak. Motorcsónak vontatta ernyővel szállnak, csak persze baj lesz, a csónak eltűnik, a bácsi szintén, a kisfiú a cselekmény egyik szálán egyelőre nincs. Anyukája - a cselekmény másik szálán - új férjével felbérli jó ismerősünket Dr. Dinót (Sam Neill), hogy legyen idegenvezetőjük egy izgalmas kiránduláson. (Élményturizmus 2.) Oda, ahol a dinók laknak. Mikor aztán mindenki nyakig ül a pácban, a raptorok és egyéb őslények zabálják az élménytúrázókat, kiderül, hogy anyuka (új férjével) nem is kiránduló, hanem a másik cselekményszálon eltűnt gyereket keresi. Mindenki át van verve, a tudós, a zsoldosok, akik kísérik őket, a nézők is - legalábbis addig, míg rá nem jönnek, hogy ők is részei egy kis élményturizmusnak: mondjuk láthatják az esőerdők és egy őskori állatkert keresztezését.
Persze minden be van dobva, nem sorolom, elképzelheted. Fura viszont, hogy milyen gyorsan lettek vérengző lények a kedves dinókból. Olyan ez, mintha az E. T. úgy térne vissza ismét a Földre, mint egy SS Sturmbannführer. A horror jobban fizet. Pedig el lettem volna a növényevőkkel is. Mindegy, ha már őslény, imitálja csak, milyen rémes a természet, bezzeg a társadalomban nem eszik egymást az emberek, éjjel nappal csak segítik egymást - becsüld meg magad Pistike.
Ezenkívül ámulhatsz a díszletgépek és a komputeranimáció tökéletességén. Az ötemeletes őslények bedugják a fejüket a menekülő főszereplők ketrecébe és életszerűbbek, mint az emberek. Ami érdekes fejlemény: mondják, lassan eleven színész sem kell a mozihoz, olcsóbb és főképp valószerűbb az, amit a komputer szimulál. Itt mindenképp az, ami ha akarod, a film akaratlan kritikája is. (Meglátszik, hogy ezúttal nem a világhírű krimiszerző, Michael Crichton írta a sztorit...) A kalap viszont valóságos, emlékezni fogsz rá: a professzor mindig kalapban jár - Az elveszett frigyláda óta ilyen minden őskorkutató. Ebből látszik, hogy ki a tudós, és hogy a történet nem kitaláció.
Valami gyermekded (környezetvédő?) intelem nélkül azért nem úszod meg: az élményturisták megtalálják azt a kutatólabort, ahol valamikor, a Jurassic Park első részében, reprodukálták az első dinókat, csak azok gyorsan fejlődtek és elpusztították a bűnös keltetőt, az óriás ketrecet, szóval ezt az egész mesterséges őskort, és csináltak egy igazit. Mert a természetnek nem lehet parancsolni. Tessék, van mit hazavinni... A film végén - a hepiend után - láthatod, amint az ősmadarak (kicsit az F-16-osokra hasonlítanak) repülnek a civilizált világ és a Jurassic Park IV. felé. Fenyegetnek... Hát így vigyázz azzal a klónozással.
