A Pesti Színház bemutatója
Spiró György új színdarabja 1941. augusztus 8-a után játszódik. Az után, hogy kihirdetik az 1941:XV. törvénycikket, az úgynevezett III. zsidótörvényt. A házassági jogot módosító fajvédelmi törvény szabályozza a vegyes házasságok jogállását. Kötelezővé teszi az orvosi vizsgálatot házasságkötés előtt. Kimondja: fajgyalázás a nem zsidók és zsidók közötti házasságon kívüli nemi kapcsolat. Sok egyéb körültekintő gondoskodás történik, mielőtt elkezdődne az Elsötétítés című színdarab. Hőse: egy őskeresztény asszony és újkeresztény férje. Jómódúak. Jól neveltek. Házasságuk hibátlannak látszik. Szeretik egymást. Sőt, amint arról biztosítják egymást és a nézőket: imádják egymást. Gyanútlan az asszony. Kétségbeesett lépésre elszánt a férje. Úgy dönt: elválik. Férjhez adja feleségét olyan férfihoz, aki makulátlan származású a törvény előtt. Adoptáltatja vele négyesztendős kislányukat. Eladja házukat, amelyben laknak. A kapott összegből az asszony gyermekével és férjével beutazhat távoli országba, ahová beengednek módosabb, nem zsidó, nácizmus elől menekülőket. Ez Spiró darabjának alapötlete, kiindulópontja.
Körfüggöny előtt három karosszék, mintha a Vígszínház igazgatósági páholyából került volna át a Pesti Színpadára. Alacsony dohányzóasztal. Nincs rajta hamutartó: a szereplők nem dohányoznak. Még csak horgolt terítő sincs ráborítva. A szalongarnitúra mögött állólámpa. Ernyője egyenes szabású, jóllehet csak a háború után jött ez a fajta divatba. Bejön a színre Hegyi Barbara és Lukács Sándor. Jánoskúti Márta pasztellszínekbe öltöztette őket. Helyet foglalnak az asztal két oldalán: a nézőnek balra az asszony, jobbra a férfi. Megbeszélik a helyzetet, sokoldalúan körüljárják a politikai, gazdasági, érzelmi szituációt. Igen okosan elemzik helyzetüket. Hegyi Barbara és Lukács Sándor biztonságos szövegtudással elmondja Spiró érveit és ellenérveit, kitérőit és helyzetelemzéseit. Megvitatják minden oldalról. Nem vonja el a nézők figyelmét a központi problémáról sok, apró, realista részlet. Asszony meg férfi szeretik egymást. A néző úgy veszi észre: még sincs közöttük semmi a dohányzóasztalon kívül. Az a nevük: Férfi meg Asszony. A Férfi Spiró hangján beszél. Megdönthetetlen érveket hoz fel keserű ötlete indoklására. Az Asszony is Spiró hangján beszél. Az ő érvei sem kevésbé eszesek. Nem vesztik el fejüket. Higgadtan érvelnek. Számba vesznek minden lehetőséget. A hangjukat sem emelik fel. Kezüket sem. Hatvankét perccel az előadás kezdete után Hegyi Barbara feláll, miszerint átöltözködik. Hetven perccel a kezdést követően végre Lukács Sándor is feláll a helyéről. Bejön Hegedűs D. Géza. Az ingerszegény környezetben nagy hangsúlyt kap, hogy fején motorosoknak való bőrsapkát hord. Hegedűs színre érkeztével valóságos üde levegő fúj végig a poros színpadon. Mindig örömteli meglepetés Hegedűst karikírozó kedvében, epés jellemmegfigyeléseiben, belülről igazolt, mégis kissé vad színekkel megfestett jellemszerepeit látni. Most kaján kényeskedő. Kifinomult bandita. Jól nevelt besurranó a mások életébe. Egy Aladár, egy Edömér, ahogy a szerző idézi az egykorú gúnykifejezéseket. A szerző Barátnak nevezi. Ő a ház barátja. A szerelmi harmadik. Úgynevezett úrvezető. Egy magyar úr. Léha, asszonybolond, züllött lelkű. Üresfejű és üres zsebét nemtelen eszközökkel is hajlandó megtölteni. Neve neki sincsen. Mi azonban tudjuk a nevét. Ő Trill báró, a Kék rókának, Herczeg Ferenc szalonvígjátékának ellenhőse. Az ő lakása van a Török utcában. Miatta van a nagy kérdés, miszerint járt-e nála Cecil, az urához hű úriasszony? Trill báró, aki az amatőr aviatikusságról áttért az autós száguldásra. Amint megérkezik Hegedűs D. Géza, átalakul a felvett színpadi vitatéma trigonometriai kérdéssé: a Férfi már nem szeretné végbevinni kitervezett ötletét, az Asszony már nem szeretne hűséges maradni ahhoz, aki nem szereti őt eléggé, mert kislányuk érdekét előrébbvalónak tartja szerelménél. A Barát pedig csak az árat csavarja fölfelé, hogy mennyiért köt névházasságot az Aszszonnyal, aki valamikor nem volt közömbös számára. Spiró annyira belement a herczegi Török utcába, ami tudvalévőleg egy mellékutca a Margit híd budai oldalán, hogy a zárt vitadarabhoz kényszerült egy toldalékot hozzáírni. Bal hátul a színpadon leszakad a körfüggönyt tartó rúd. A kihasadt függönyrésen át szembevilágít egy reflektor. Nagy zajjal színre lép két új szereplő: Rajhona Ádám és Lázár Balázs. Apa és Fia. Korosabb sunyi és ifjabb sunyi. Zsidóznak egy kicsit a romokon. S habár az eladott villa árából menekült az Asszony leányával és új férjével, Trill báróval valahová Brazíliába, Apa meg Fia a magukat megszedő idegen fajzatot szidalmazzák. Legvégül elviszik a három karosszéket (dohányzóasztal nem kell nekik). Az utójátékot nem túl ötletesen állította be az előadást rendező Marton László. Nem is nagyon illik a darabhoz. Leválik a cselekményről, illetlenül fityeg a zárt trió után az új szereplők érkezése a légüres térből a légüres térbe. Túlontúl sok kifogásunk azonban nem lehet: a szerző ezt akarta elmondani.
A magam részéről nem tartom jó darabnak az Elsötétítést. Nem tartom ízléses darabnak sem. Még jól játszható darabnak sem. Mindazonáltal: örvendetes, hogy a Hamlet helyett ezt játsszák. Ebben ne keressen az olvasó csipetnyi gúnyt sem. A színház csak akkor tud előremenni, ha kortársakat mutat színpadáról, ha napi kérdésekkel foglalkozik, ha a függöny fölmenetele után a lent ülőket foglalkoztató saját életük valamiféle tükrét kínálja. Lehet a tükör görbe, lehet rosszul foncsorozott, csak azok visszképét mutassa, akik nézik az előadást.
