Egy olyan akciófilm, amely azon tinilányok kedvéért készült, akik az Alkonyat Jacobjáért rajonganak, már ötletszinten sem tűnik túl életképesnek, és ezt sajnos a végeredmény bizonyítja is.
Tinédzserkori identitáskeresés
Nathan (Taylor Lautner) az amerikai gimnazisták átlagos életét éli: suliba jár, berúg a buliban, és csak távolról csodálja a szép szomszédlányt. A kertvárosban él a szüleivel, akik jó fejek, és még mindig odavannak egymásért. Amikor azonban szociológia órára dolgozatot kell készítenie, az eltűnt gyerekekről szóló weboldalakat böngészve legnagyobb megdöbbenésére rábukkan a saját fotójára. Akkor kik azok az emberek, akik a szüleinek adják ki magukat? És ő vajon kicsoda valójában? Hogy kérdéseire választ kapjon, felveszi a kapcsolatot a weboldal üzemeltetőjével, ezzel azonban nemcsak a szerb alvilágot, hanem a CIA-t is magára szabadítja. Ha szeretné megérni az érettségit, menekülnie kell, ám a sors úgy hozza, hogy a csinos szomszédlány, Karen (Lily Collins) is vele tart.
A fából faragott királyfi
[img id=311253 instance=1 align=left img]John Singleton utoljára 2005-ben rendezett mozifilmet, és a Négy tesó tulajdonképpen egész tűrhető volt, de úgy tűnik, az eltelt hat esztendő alatt meglehetősen kijött a gyakorlatból. Már az is komoly kérdéseket vet fel, hogy egyáltalán milyen célközönségnek szánták ezt a filmet? A főszereplő, Taylor Lautner személye azt sejteti, hogy az Alkonyat Jacobjáért rajongó tinilányoknak, akiknek az alkotók elképzelése szerint nem lehet túl magas az IQ-juk, ezért nem is törték magukat különösebben a megfelelő forgatókönyv kidolgozásáért. És mi más indokolta volna Lautner kiválasztását, mint az alkonyatos rajongótábor célba vétele? A srác 19 éves létére máris alaposan kidolgozott felsőtestének látványát leszámítva persze. Hiszen ez a fiatalember fából faragottabb arcú, mint Bruce Willis és Steven Seagal együttvéve. Azt ugyan senki nem várta tőle, hogy az érzelmek olyan széles skáláját kifejező arcjátékról tegyen tanúbizonyságot, mint mondjuk Ryan Gosling a Drive-ban, de azért mindennek van egy alsó határa.
A színészek csak statiszták
A film történetvezetése nem kevésbé elnagyolt. Hemzsegnek benne a logikai hibák, a szánakozó mosolyra ingerlő, B-kategóriás moziknál is gyalázatosnak számító "megoldások" és párbeszédek, a valódi humor azonban teljesen hiányzik, és jobbára az izgalom is. A romantikus szál erőltetett és béna, erős a gyanúnk, hogy ezzel is csak az Alkonyaton edződött közönségnek akartak kedveskedni. De vajon miért gondolták, hogy ők épp egy akciófilmre áhítoznak? Persze szegény Taylort képességei egy vígjátékra vagy egy vérbeli love story-ra sem predesztinálják jobban. Ezúttal is hiába próbálták őt ellensúlyozni a pazar mellékszereplő-gárdával, Sigourney Weaver, Alfred Molina, Jason Isaacs, Maria Bello és Michael Nyqvist együttes erővel sem tudták megmenteni a filmet. Az ostoba forgatókönyv elolvasása után valószínűleg nem is motiválta őket más, mint a kis erőfeszítéssel elérhető felkínált gázsi. Az éles szeműek a végén még Dermot Mulroney arcrészletét is beazonosíthatják, őt a stáblista fel sem tünteti. Eme felfedezés öröme azonban vajmi kevés a megelőző bő 100 percnyi bukdácsolásért.
Kinek ajánljuk?
- Taylor Lautner-rajongóknak.
- Akiket a más filmekben már bizonyított mellékszereplők mindenért képesek kárpótolni.
- Akiknek nincs jobb dolguk.
Kinek nem?
- Aki még egy akciófilmtől is igényes forgatókönyvet vár.
- Aki még egy akciófilm-főhőstől is elvár némi színészi képességet.
- A Team Edward tagjainak.
4,5/10
