Újabb némi feminista szózattal fűszerezett újhullámos tündérmese, ugyanazok a sablonok, ugyanaz a történet, ugyanaz az a Hamupipőke óta számtalan változatban napvilágott látott leányálom. A királylány azonban ezúttal nem hercegnő, hanem egy modernkori elbájolt herceg nője.
A belevaló Paige Morgan nem az a rózsaszín leányszobában tündérmesékről álmodó ártatlan lányka, igazi belevaló egyetemista csajszi, ennek ellenére mégis nála kopogtat egy napon az álruhás herceg egyenesen Dániából, aki udvari etikett helyett inkább büfézik Wiscounsinban. Paige és a herceg kezdeti cívódásából egy bájos románc bontakozna ki, amennyiben ki nem derülne, hogy az álompasinál mi is az ábra valójában. Némi posztfeminista hiszti után persze a boldog végkifejlet sem várat magára.
A filmmel nincs különösebb baj, a sablonok még mindig működnek, a tündérmese még mindig szórakoztató, bár kétségtelen, hogy a történet nem először kerül feldolgozásra.
A film könnyed szórakozással töltött kellemes pillanataiért leginkább a vásznon mindig üde jelenségként szereplő Julia Stiles a felelős, a színésznő belevaló, fiús-csaj imidzséhez is tökéletesen passzol a szerep, a színésznő a ellenpólusa, a herceget alakító szerény képességű Luke Mably már nem bizonyult a legtökéletesebb választásnak, partnernője mellett szinte fel sem tűnik a jelenléte a vásznon.
Minden hibája ellenére az Én és a hercegem kamasz éveiket taposó fiatal lányoknak garantált szórakozást nyújtó tökéletes nyári kikapcsolódásként funkcionáló tinimozi.
