Az emberek akaratlanul is címkéznek, általánosítanak. Nehéz elkerülni. Előszeretettel torpedózza meg ezt a szokást Susanne Bier, aki Második esély című thrillerjével a néző gyerekvállalással kapcsolatos prekoncepcióit kavarja meg elég tisztességesen.
Anna (Maria Bonnevie) és Andreas (Nikolaj Coster-Waldau) a tökéletes pár, akik próbálnak belerázódni a gyereknevelésbe. Nincs könnyű dolguk, a kis Alexander nem hagyja, hogy szülei túl sok időt töltsenek pihenéssel. Valahogy mégis idilli kép, ahogy a szülők egymást váltják az éjszakai ébresztésekkor, vagy amikor a gyerekszobát rendezgetik. Sanne (May Andersen) és Tristan (Nikolaj Lie Kaas) pontosan az ellenkezője. Egy lepukkant lakásban lövik magukat, miközben karonülő gyerekük rendszerint saját ürülékében fekszik.
Az azonosulási pont adott, a néző legtöbbször Andreas szemével látja az eseményeket, aki mint rendőr kénytelen a másik családot „látogatni”. Ugyanazt gondolja, mint valószínűleg a nézők: ennek a párnak nem szabadna gyereket nevelnie. Tristan agresszív, Sanne gyenge. A kis Sofusra, ha egyáltalán megéri a felnőttkort, borítékolt sors vár.
A játékidő első felében a történet tulajdonképpen semmi igazi meglepetéssel nem kecsegtet. Ezzel együtt élvezhető ez a rész is, ami nagyban köszönhető Michael Snyman operatőri munkájának – nehéz elhinni, hogy ez az első film, amiben közreműködik. Erős a képek hangulatisága. Kézikamerás életképek (Bier dogmás múltját figyelembe véve nem meglepő) és sötét, ködös, baljóslatú beállítások váltogatják egymást. De hogy mit is rejt el sötétség és a köd, az csak lassan bontakozik ki.
A kezdeti ráérős építkezés után érkezik egy csavar, ami dominóelvszerűen indítja be a történetet, ami aztán minden egyes ledöntött elemmel távolabb kerül a kiszámíthatóságtól. A végére pedig kiderül, hogy a felszín alatt végig egészen más zajlott, mint amit látni véltünk. (Anders Thomas Jensen tollából nem is várunk unalmas történeteket.)
„Mi járhat a szupertökéletesnek tűnő, fiatal, szép, kedves harmincas feleségek/barátnők fejében?”
Lényegében pár vonallal felvázolt sablonkaraktereket vonultat fel a Második esély, ezzel is megtámogatva a kiszámíthatóság csalóka látszatát. Részletesebben csak Andreast ismerhetik meg nézők. (A Jaime Lannisterként ismerté vált Nikolaj Coster-Waldau hibátlan alakítást nyújt a szerepben.) Ám miközben legtöbbször Andreast követi a kamera, a film igazából elsősorban mégis a női szereplőkre koncentrál. Anyákra, akik nehéz döntéseket hoznak meg. Igazi jellemfejlődésen pedig végül Sanne megy át.
Időről-időre felteszi egy-egy thriller a kérdést: Mi járhat a szupertökéletesnek tűnő fiatal, szép, kedves harmincas feleségek/barátnők fejében? Korábban a Majd megdöglik érte és a Holtodiglan elég extrém megoldással rukkolt elő. A Második esély hétköznapibb, de ugyancsak sokkoló választ ad a kérdésre.
