Én vagyok én, te vagy te?

Nálad van a személyid? Akkor beülhetsz ebbe a moziba, egyébként bajba kerülhetsz: kisülhet, hogy te nem is te vagy. A 6. napon című filmben Schwarzeneggerrel fordul elő ez a malőr. (Rendezte: Roger Spottiswoode.) Éppen jön haza a melóból (pilóta, mi más), aztán az ajtó előtt belülről fura hangokat hall, saját magát, amint feleségével nevetgél. Kisül, hogy saját klónja már elfoglalta a házat, gyereket, kutyát, őt meg rossz emberek kezdik elrabolni.
Tanmozi az emberklónozás ártalmairól. A dolog annyira benne van a levegőben - a biotech cégek repülnek a tőzsdén, a génmanipulált élelmiszerek ellen már tiltakoznak, az angol parlament megszavazta az emberi főtusszal végzett kísérletek lehetőségét, és hipp-hopp itt lesz az (egyelőre illegális) humán-Dolly is (tudod, az a bárány, amit...). Persze a moziban ez csak a hátszél a sztorihoz, különben is Schwarzenegger jobban szeret terminátorkodni, itt is lő, ugrik, zuhan, üldöz stb., elvan az akciófilmek szupermarketjében kínált kacatokkal. (Itt látszik, hogy mennyire véges a képgyári fantázia: liftakna, szétrobbanó akvárium, az árvíz elönti az épületet, égig érő lángok egy robbanás után, szakadékba zuhanó autó lassított felvételben - a látványtervezés aksija máris lemerül.)
Ez a naiv történet ott vesz valaminő érdekesebb fordulatot, mikor sejtetni engedik, hogy az eredeti Schwarzenegger - akivel a film kezdődik - sem az igazi, meg mikor szembekerül önmagával, tehát 2 (azaz kettő) Arni van a vásznon, és nem tudod, melyik az igazi. Itt már én is elvesztettem a fonalat.
A rossz emberek ezúttal tudósok, projektmenedzserek. A tudós (Robert Duvall) gyártja a kopasz testeket, aztán leveszi valamelyik manus agytartalmát, betáplálja az -üres- testbe, és kész a duplikátum. (A Szárnyas fejvadász című kultfilm ismét kísért...) Persze tiszteljük a tudományt, így a feltaláló megtér, segít leleplezni a piszkos dolgokat - meg felvilágosítani klóntanból a nézőt -, amiért le is lövik szépen. Az igazi kavarást a cég menedzsere intézi, aki szörnyű rossz ember (Tony Goldwyn), a továbbiakban Arni meg ő csatázzák magukat a sárga földig.
Mindez valamikor a jövőben történik, ahol mindenféle csodaketyere működik: a hűtőszekrény szól, ha fogytán a tej, a szingli havert virtuális szerető várja (alig bírja visszatuszkolni a gépbe), a taxiban ujjlenyomattal kell fizetni, a helikopter magától megy: szép új világ. Arni hozza a szokásost, nem csinál semmi különöset, hál' istennek nem mutogatja muszklijait, csak néz, és el van keseredve, hogy nem tudja poénra befejezni ezt a butácska sztorit.
Azért érdekes, hogy a ma-gaskultúrában egymást ölik filozófusok, szociológusok az identitásválság problémáján (ki is vagyok én?), meg hogy a modern civilizáció hogyan hozza létre az individualizmus ellentétét, a szerialitást, mikor csupa egyforma egyed hiszi magáról, hogy tökéletesen különbözik a másik, hasonló divatot követő társától. Ebbe a vitába csapott bele ez a klónozhatósági bomba, a vita magasabb szintre emelkedett, még a pápa is felemelte szavát. És máris itt van mindennek popváltozata: mi van, ha lekoppintják az agyadat, ha önmagaddal találkozol a családi ágyban? Ha egyszerre két helyen is vagy, de nem tudod, te hol vagy? Mit mondjak, Hollywood ezúttal gyors reagálású hadtestként repült rá a témára.
Ezenkívül legfeljebb a popcorn ehető ebben a moziban.