Mindenidők legsikeresebb független filmje! - olvashatjuk már hónapok óta, és hüledezhetünk a meglepően magas költség-bevétel arányon, az egy cent befektetésre jutó több dollárnyi profiton, miközben megpróbálhatjuk elképzelni, hogy milyen is egy romantikus vígjáték az Ideglelés, vagy esetleg a Brian élete stílusában.
Mert hát a független film a hagyományos értelmezés szerint nem egyszerűen csak a nagy filmstúdiók pénzétől független, de a hollywoodi filmkészítés alapelveitől is, hiszen az ilyen alkotás nem befektetés, hanem művészi önkifejezés. Éppen ezért a független filmek nincsenek tekintettel a nézők elvárásaira, a közízlésre, bátran káromkodnak vagy meztelenkednek, ha kell gúnyt űznek szent dolgokból, vérrel spriccelik be a kamera lencséjét, felrúgják a lineáris történetmesélés szabályait, és egyébként is mindent olyat örömmel tesznek, amitől egy átlagos producer pánikrohamot kapna.
A Bazi nagy görög lagzi története ezzel ellentétben nem utal semmilyen újításra, vagy merész kísérletezésre. Kissé molett, pajeszos amerikai-görög nő megunja a soha véget nem érő ökörsütéseket és a népes famíliát, lead pár kiló felesleget, beiratkozik a főiskolára, és rendszeres szőrtelenítésbe kezd, aminek eredményeként nemsokára feltűnik a szőke, anglo-amerikai herceg is. A címben szereplő bazi nagy esküvőt ugyan kissé ellenzi a rokonság, élén a konzervatív és ütődött apával, de aztán mégis minden jóra fordul, így fergeteges görög körtánccal érhet véget a film.
Van itt tehát minden, ami egy másodosztályú romantikus vígjátékhoz csak kell: csúnya lány átváltozása, mindent elsöprő elsőlátásraszerelem, meg egy rakás helyzetkomikum, ami jelen esetben abból fakad, hogy a görögök ugyebár görögök: furcsa akcentusuk van, bárányhúst esznek, ouzót vedelnek és állati szőrösek, ami azért mégiscsak vicces.
Ráadásul a sablonos történetből sablonos film született, ami tele van holdfényes csókokkal, hegedűszóval gazdagon megpakolt zenei aláfestéssel, meg unalmas, már-már tévéfilmszerű beállításokkal. Minden olyan, mint egy korai Sandra Bullock filmben, kivéve talán a főszereplőt, aki nemhogy nem Sandra Bullock, de még kancsal is.
Független film címkével tehát egy szokványos, nem túl vicces, ámde tulajdonképpen szórakoztató kommersz vígjátékot adtak el nekünk, aminek egyetlen értéke, hogy autentikus, mert hát az író-főszereplő Nia Vardalos saját görög mindennapjai ihletésére írta meg a történetet, amit aztán egyszemélyes színpadi műként be is mutattak. Ekkor jött Rita Wilson, aki egyébiránt Tom Hanks hites felesége, görög, és még forgatókönyvíró is, így a lehető legmegfelelőbb ember a sztori megfilmesítésére. Tom Hanks pedig felesége unszolására feltörte a családi malacperselyt, és saját görög esküvőjére tisztelettel jól megfinanszírozta a filmet, ami aztán nem várt sikert hozott, a befektetett öt millió dollár több mint ötvenszeresét hozta vissza. Ennyi tehát minden idők legjövedelmezőbb független filmjének története, bár magyar utószóként még nem árt megjegyezni a botrányos szinkront, ami a görög akcentust pösze gügyögéssé változtatta.
Az óriási tengerentúli siker okai pedig egyelőre ismeretlenek, talán a mozirajongók földalatti reklámkampánya mentette meg a filmet szánalomból, vagy lehet, hogy az amerikai átlagfogyasztónak már az is lázadás a hollywoodi egyenízlés ellen, ha egy este amerikai hősök helyett görög kisembereket néz meg a moziban.
