zene: James Gelfand
kiadás éve: 2013
kiadó: MovieScore Media
játékidő: 46:43

Földünket annyiféle természeti katasztrófa fenyegette már az atmoszférán belülről és túlról, hogy gyakorlatilag egy komolyabb túlélőtanfolyam anyagát lehetne összeállítani belőlük - legalábbis, ha a hollywoodi forgatókönyvírók gazdag fantáziáját vesszük alapul. Volt már részünk többek között földrengésben, vízözönben, tűzvészben, vulkánkitörésben, meteor általi fenyegetésben, s most egy tévéfilm, az "Exploding Sun" révén ezen lista a bolygónkat is elérő napkitöréssel bővülhetett tovább. A vágóból rendezővé előlépett Michael Robinson (aki többek között az "Eureka" című sci-fi egyes epizódjaiért is felelt) alkotásában természetesen eme újabb probléma ismét az emberiség egészére vonatkozik, a megoldásban azonban újfent az amerikaiak járnak élen. A Reelz és a Muse Entertainment kollaborációja révén napvilágot látott, sajnos már az ízelítőül szolgáló fotók, valamint az előzetes alapján is erősen másodvonalbelinek tűnő alkotás kedvéért olyan színészek is kamera elé léptek, mint a "JAG - Becsületbeli ügyek" révén ismertté vált David James Elliot, valamint Julia Ormond ("Benjamin Button különös élete").

Amennyiben az akció és a sci-fi tévéfilmek mögött nagyobb stúdiók vagy neves producerek állnak, többnyire nem szokott gond lenni, ám ha a költségvetés szűk keretek közé szorul, akkor az erősen rányomja bélyegét a díszletre, a trükkökre és persze a zenére is. Erre az úgynevezett low budgetből eredő kisiklásra már akkor is hosszasan lehetne ezen műfajokból példákat sorolni, ha az alkotásokat csupán az itthoni kereskedelmi csatornák aktuális "szupermozi", vagy ehhez hasonlóan hangzatos jelzőkkel beharangozott műsorkínálatából szednénk össze. Az "Exploding Sun" a kivitelezés és a logikai buktatóktól cseppet sem mentes forgatókönyv okán számtalan negatív véleményt gyűjtött be a nézőktől, aláfestő muzsikájával kapcsolatban azonban nem lehet különösebb okunk a panaszra, elkövetője ugyanis a lehető legtöbbet hozta ki ebből a projektből, s e tény már a rendelkezésére álló lehetőségeket figyelembe véve is leszögezhető. A score-ról a kanadai James Gelfand gondoskodott (Louise Tremblay kiegészítő komponista közreműködésével), aki több tucat alkotással a háta mögött tapasztalt szerzőnek számít, ám nevét csupán a tévés világban jegyzik - olyan, hazánkban is bemutatott produkciókhoz készített már kíséretet, mint például a "Rajzás 2. - Az új faj" vagy a "Végső ítélet". A jazz-zongoristaként, illetve zenei rendezőként egyaránt aktív Gelfand négyéves kora óta mutat érdeklődést a klasszikus zene iránt, figyelmét azonban később már inkább az kötötte le, miként lehet az ilyen jellegű műveket összehangolni a mozgóképekkel. "Először azt kellett megtanulnom, hogyan is zajlik pontosan a filmkészítés. Ezt követően jöhettek az alábbi leckék: miként kell megszerezni egy munkát, időben leadni az anyagot, valamint szükség szerint még gyorsan módosítani azon, hogyan kell interjút adni, megérteni a technikai folyamatokat, és ezekhez hasonlóak. Ez az egész szakma gyakorlatilag a folyamatos tanulásról szól. Persze magam is csináltam már néhány hibát, de úgy vélem, azokból később sikerült tanulnom" - nyilatkozta.

A Muse Entertainment tizenöt éve van jelen a piacon, s ezen idő alatt Evan Tussman producerkedése nyomán számtalan alkotás készült már, melyekhez legtöbbször Gelfand szolgáltatott aláfestést, így mikor a cég belevágott ezen katasztrófafilmjébe, kézenfekvő volt a vezetőség számára, hogy ismét őt kérjék fel erre a posztra. A szerzőnek azonban ezúttal nem volt sok lehetősége arra, hogy saját zenei világát jelenítse meg a muzsikában, mert bár az alkotók szabad kezet biztosítottak számára, nem kívánt túlzottan eltérni az ilyenkor alkalmazott megoldásoktól, illetve stílustól, ugyanis biztosra vette, hogy amennyiben az akció-sci-fik esetében elvárt hangulattól eltér, akkor az a tesztvetítések alkalmával rosszul sül el. Gelfandnak négy és fél hét állt rendelkezésére, mely során százötven percnyi muzsikát kellett elkészítenie, a film ugyanis az eredeti tervek szerint két részre lett volna bontva, s az így kapott kétszer kilencven perchez összesen ennyi aláfestés szükségeltetett - az alkotást azonban végül rövidebbre vágták, s ezen verziót jelentették meg aztán DVD-n is.
Munkájából mindössze háromnegyed órányi hanganyag került fel a MovieScore Media gondozásában megjelent filmzenealbumra, mely a "Race Againt Time" című tétellel egyfajta in medias rex kezdéssel lett ellátva: rögtön megismerjük benne az akciótémát, mely a score egyik alappillére, s némi ízelítőt kaphatunk abból, hogy Gelfand miként oldotta meg a pörgősebb zenei részek kivitelezését elsősorban a gyors vonósokra s ütősökre alapozva. A hangzással kapcsolatban először nem tudtam pontosan eldönteni, hogy az teljesen vagy csak egyes részeiben alapul hangmintákon, némi kutatómunka után azonban kiderült, hogy a karcsú költségvetés okán az egész mű hangmintákból épül fel, s csupán a zongora-, illetve gitárszólamok származnak élő hangszerből, melyeket maga a szerző játszott fel. Kezdeti bizonytalanságom abból eredt, hogy néhány tétel esetében - mint például a "Losing a Friend", melyben ráadásul női vokál is szerepel - olyan jól együtt van minden, hogy alig lehet kiszúrni azok tisztán gépies mivoltát.

A hangzatos akciódarabok közé sorolható még többek között a "We Have a Problem", a "No Way Out", a "Nowhere to Hide", a "The End Is Coming", továbbá a film témájából eredően logikusnak tűnő, ám ennek ellenére viccesen ható címet viselő "Angry Sun" is, melyek egyetlen gyenge elemét a fúvóshangok képezik, azokról ugyanis többször is lerí, hogy nem valódiak. A score másik gerincét a heroikus téma jelenti (amelyet a "To the Moon"-ban, valamint a "First Flight"-ban ismerhetünk meg), ám ez nemcsak a katasztrófát megakadályozni igyekvő szereplőknek szól, hanem a film első nagyobb szeletében jelen lévő holdturistáknak, illetve az azokat szállító űrhajó személyzetének is. E két, eltérő stílusú motívum az album végi "Save the Earth"-ben szerepel egy tételen belül, mely mellett a korong érdekesebb pontjainak számít még a feszültebb hangvételű "Trouble in Afghanistan", illetőleg az érzelmesebb "Losing a Friend"-"Passage Through the Desert" kettős, melyek mindegyike az afganisztáni jelenetek alatt csendül fel, s a térségre jellemző tradicionális hangzásviláguk okán kellemes színt kölcsönöznek az aláfestés összképének.

Ahhoz képest, hogy egy huszadrangú produkcióval bízták meg James Gelfandot, egy vállalható, korrekt muzsikát szállított le, melynek értékét tovább növelte volna az, ha a rendelkezésére bocsátott összegből egy kisebb zenekar felfogadására is futja. Összességében véve tehát nincs miért szégyenkeznie, mert még némely nagyobb költségvetésű alkotás esetében sem tartanak igényt ennyire összetett muzsikára, nemhogy tévés bemutatók esetében, röviden megfogalmazva tehát azt lehet mondani, hogy az "Exploding Sun" a rossz film, jó zene kategória egyik újabb példája.