Pedro Almodóvar nagy erőket mozgósít atekintetben, hogy amit az évtizedek során rajongói megszerettek filmjeiben (legyen az a meleg-téma vagy épp a meztelen Penelopé Cruz), az ezúttal se hiányozzon. Kérdés, hogy a saját farkába harapása kinek hogy veszi ki magát.

A sztori - hellyel-közzel
Mateo Blanco (Lluís Homar) forgatókönyvíró és rendező, akinek ajtaján egy szép napon bekopog a még szebb, jóllehet a színészi szakmát illetően mérsékelt tehetséggel bíró Lena (Penélope Cruz)... Nos, a film nem éppen ezzel kezdődik, a történet azonban talán igen, de ezt most bonyolult lenne megmagyarázni. Lényeg a lényeg, a nő valójában egy milliomos öreg üzletember, Ernesto (José Luis Gómez) titkárnőből az évek alatt szeretővé előlépett szeme fénye... Igen, tehát nem csak a filmünk, a történetünk sem ott kezdődik, ahol az előbb még hittük, de spongyát rá. A rendező és a színésznő egymásba szeretnek, titokban találkozgatnak, ám mielőtt alkalmuk lenne eltévedni a szenvedélyek labirintusában, a vén pénzember frusztrált fia (Rubén Ochandiano) leleplezi őket. 15 évvel később ifjabb Ernesto felkeresi Blancót, hogy.... Igen, azt hiszem, ezzel kezdődik a film.

Almodóvar mint becstelen briganty
Ezekben a napokban, a főszereplő, Lluís Homar láttán sokan egy öreg Patrick Swayze-re asszociálunk - amilyen öreg szegény már sosem lesz. Mert a mozi ezért is varázslatos közeg, Rorschach-paca és ópiumbarlang, zárt menedék és a végtelent átölelő szabadság-illúzió egyszerre. Ezt vallja Pedro Almodóvar is, aki sokadszorra választja filmje története közegeként a filmkészítést magát, ezzel csavarva újra és újra egyet a narratíván, idő- és valóságsíkok között részeg sofőrként kacsázva, de sosem zavarodva bele önnön látszólagos kuszaságába. A spanyol ezúttal nem egyszerűen az - időközben megvakult - író-rendezővel mesélteti el története nagy részét, amelyen innen és túl egyébként egy film forgatása zajlik, de mindezt megkavarja egy botcsinálta rendező-karakter werkfilmjének felvételeivel is. Azonban még ilyen bonyolultságokon átvergődve is sikerrel teljesíti ki mondanivalóját, igaz, aki ismeri akárcsak többé-kevésbé munkásságát, annak ez nem is új információ.

Rendezők a teljes idegösszeomlás szélén
És ez egy furcsa ellentmondás. Az ide-oda utalások, kivált az önreflekciók értelemszerűen csak akkor működhetnek, ha a néző relatíve kiterjedt filmes ismeretekkel bír, más különben egész egyszerűen "nem ül a poén". Én bevallom töredelmesen, Pedro Almodóvarból most így hirtelen nem szívesen írnék egyetemi zárthelyit. Nem úgy például Quentin Tarantio filmjeiről, aki ugye szintén magas fokon űzi ezt az intertextuálitásnak becézett sportágat, és aki viszont nekem személy szerint egy hangyányit már idegesítővé vált azzal, ahogy csak forog-forog saját munkásságának tengelye körül a Becstelen brigantykban. Épp ezért nem tartom kizártnak, hogy az Almodóvart illetően nálam nagyobb felkészültséggel bíró kollégák és rajongók pedig a Megtört öleléseknél sokalnak be. Mert például a kötelező (?) meleg-témát én egy picit már unnám nála; más kérdés, hogy ezúttal épp ezek a karakterek maradnak kicsit hangsúlytalanok, s konfliktusaik így félig kibontatlanok. (Félig kibontott, vagy félig kibontatlan: lelki alkat kérdése.) Mindenestre színészei továbbra is elsőrangúak. A már említett Lluís Homar és Blanca Portillo újbóli feltűnésénél már csak a meseszép Penélope Cruz szerepeltetése a kisebb meglepetés, de hát győztes csapaton az ember ne változtasson.
Az egész körkörös utalásrendszer egyébként csak ott hozza zavarba az embert - és ez Tarantinonál is így van! -, amikor a néző nem tudja eldöntetni, hogy ez most akkor kikacsintás vagy tényleg ilyen rossz. Próbálok nem spoilerezni, de ha egy fiatal srác anyja korábbi "futó kapcsolatából" született, akkor ma, 2009-ben hány másodpercre van szüksége egy átlagnézőnek, hogy megfejtse, ki az apa? Nem beszélve a film utolsó mondatáról, ami olyan mérhetetlenül patetikus, hogy csak poénként lehet értelmezni. Vagy a fene tudja. El lehet ezen vitatkozni. Mert hát ettől is ilyen csodálatos dolog ez a mozinak hívott izé.

Kinek ajánljuk?
- Alapvetően az Almodóvar-rajongók nem tudnak csalódni benne.
- Akik vetnének egy pillantást Penelopé Cruz fedetlen melleire.
- A spanyol filmek szerelmeseinek.

Kinek nem?
- Akiknek ez lenne az első Almodóvar-filmjük.
- Akiknek a Dirty Dancing szereplőinek viszonyrendszere is elég bonyolult.
- Akik 3D alatt már nem fizetnek mozijegyért.


8/10