Kedvenc dühös fekete színészünk annyi filmet készített már, hogy szinte bármikor készíthetünk belőlük hétvégi válogatást, de most különleges darabokat szedtünk össze.
Péntek: Kínzó közelség (2008)
Megszokhattuk, hogy Samuel L. Jackson dühös embereket játszik, és azt is, hogy ez a düh rendszerint jogos, itt azonban más a helyzet. A téma ugyan a rasszizmus és a rendőri erőszak, de az az ember, aki mindkettőt egy személyben testesíti meg, egy fekete zsaru. Ő Jackson, akinek a szomszédjába egy szimpatikus fiatal pár költözött, csak az a baj – hősünk szerint -, hogy a férfi fehér és kedvese fekete bőrű. Örömük teljes, hiszen végre beköltözhetnek álmaik otthonába, a Los Angeles-i házukba. Abel Turner a gyermekét egyedül nevelő, rasszista rendőrtiszt azonnal rájuk száll. Ő ugyanis elítéli a feketék és fehérek közötti kapcsolatokat, ráadásul önjelölt polgárőrként uraskodik a környéken. Amikor a folyamatos zaklatás elviselhetetlenné válik, a pár megpróbál visszavágni. A film nem a képzelet szüleménye: egy megtörtént eseményen alapul, amikor egy Los Angeles-i fekete rendőrtiszt erőszakkal fenyegetett egy „kevert etnikumú” párt, Neil LaBute (Férfitársaságban, Betty nővér) pedig ebből igyekezett építkezni. Bár a Kínzó közelség kissé túlkomplikáltra sikerült, így is elég elgondolkodtató és izgalmas darab.
Szombat: Die Hard 3. - Az élet mindig drága (1995)
Újra itt van a koszos atlétás, flegma, alkesz John McClane, aki harmadjára kénytelen akcióba lendülni. Most éppen New Yorkban írtja a bűnözőket, de, hogy ez ne legyen olyan egyszerű, nyakába kapja Zeust, a béketűrő harlemi boltost, akivel megpróbálják kideríteni, hogy ki az a titokzatos Simon. Mi persze tudjuk, mert Jeremy Irons az, akiről kiderül, hogy az első rész főgonoszának, Alan Rickmannek a tesója, és most jól bosszút akar állni McClane-en, pedig az csak a dolgát végezte. Azt viszont kevesen tudják, hogy Jonathan Hensleigh forgatókönyvét eredetileg a Halálos fegyver ötödik részének szánták, és csak kicsit kellett igazítani rajta, hogy beférjen a Die Hard szériába, aminek végül talán a legjobb darabja lett. A történet annyira profira sikerült, hogy Hensleigh-t később letartóztatta az FBI, mert szerintük túl sokat árult el a szövetségi aranytartalék tárolásáról. Jackson, aki karakterét Malcolm X-ről mintázta, és Bruce Willis egyébként tényleg remek páros, amiből John McTiernan rendező a legtöbbet hozta ki.
Vasárnap: Big Game - A nagyvad (2015)
Akár három cikket is írhatnánk arról, kikkel játszott együtt Sam L. Jackson hosszú és színes karrierje során, de a legfurcsább partnere kétségkívül egy finn kisfiú, bizonyos Onni Tommila. Ő játssza azt a tizenhárom éves Oskarit, aki bátorságpróbán van a vadonban, és szemtanúja lesz annak, amint Finnország légterében támadás éri az amerikai elnök különgépét, amely lezuhan. A fiú rátalál a gép mentőkabinjára, benne az amerikai elnökkel, aki ebben a szorult helyzetben csakis rá számíthat, ráadásul ő az egyetlen, aki kiismeri magát az isten háta mögötti, veszedelmes vidéken. A furcsa párosnak azonban nem csupán a természet zord erőivel kell megküzdenie, a terroristák is a nyomukba erednek, hogy bevégezzék, amit elkezdtek. Az izgalmas szinopszis ellenére inkább gyerekfilmről van itt szó, mint akcióról, és az íjjal felfegyverkezett kisfiú fontosabb szereplő, mint az elnök úr, Jackson pedig teljesen korrekt módon rendeli magát alá ifjú kollégájának.
