Norvégiában szenteste eldugják a söprűket, nehogy ellopják azokat a boszorkányok és egyéb gonosz szellemek. 

Dél-Afrikában közkedvelt karácsonyi majszolnivaló a nálunk kis pávaszemnek nevezett lepke hernyója, jól megsütve.

Szintén Dél-Afrikában közismert hiedelem a Danny nevű srác szomorú története, aki megette a Mikulásnak kikészített sütit, azért a nagyanyja dühében megölte. Danny szelleme minden karácsonykor kísért.

Grönlandon nem sok fa van, az északi részén még annyi se, így a helyiek Dániából vesznek karácsonyfának valót, amit többek között pici fókabőr csizmákkal díszítenek fel. Az ünnepi ételeik közül az egyik legtradicionálisabb a bálnaszalonna, a matak. A kiviak viszont eléggé hardcore csemege: madarakat nyersen fókabőrbe csomagolnak, majd néhány hónapra elássák, hogy karácsonyra kellemesen megrohadjon.

A grönlandi hagyomány szerint a Mikulás valójában náluk lakik, és a fővárosban egy nagy piros postaládát is felállítottak, ami telis-tele van a gyerekek leveleivel. 

A svédországi Gävle főterén 50 éve óriási szalmakecskét állítanak az adventi időszak kezdetén - csak valaki mindig felgyújtja. 2001-ben egy amerikai turista majdnem három hetet töltött fogdában vandalizmus vádjával és pénzbírsággal is sújtották, de ezt végül elvetették, miután a férfi naivan arra hivatkozott a bíróság előtt, hogy azt hitte, ez a nemzeti tradíció. Az elmúlt években a kecskeépítők speciális tűzálló folyadékkal is próbálkoztak, olyannal, amilyet a repülőgépeken is használnak, de nem jártak sok sikerrel. Hiába az őrség és a térfigyelő kamerák, idén egy napig bírta a kecske - szokás szerint felgyújtották. 

Izlandon úgy tartják, hogy a 13 karácsonyi csibész a karácsonyt megelőző 13 éjszakán apró ajándékokat rejt a gyerekek csizmájába, a rosszakéba pedig rohadt krumplit. A csibészek hegyi trollok fiai, és régebben eléggé rémületes figuráknak tartották őket, mára azonban megszelídültek. A hagyományban olykor egy óriási macska, a Jólaköttür is velük bandázik, és megeszi azokat a gyerekeket, akik nem kapnak karácsonyra új ruhát.

A kallikantzaros néven ismert koboldok Görögországban, a föld alatt tevékenykednek. Az egész évük azzal tellik, hogy elfűrészeljék a világfa törzsét, és épp hogy sikerülne nekik kidönteni, amikor elérkezik a karácsony, és feljöhetnek a felszínre - ilyenkor otthagyják a melót, és feliszkolnak, hogy kedvükre gengszterkedhessenek. Közben teljesen megfeledkeznek a fáról. Hasznos védekezési forma, ha ez alatt az időszak alatt nem engedik kialudni a kályhát, a tüzet éjjel-nappal táplálják. Miután letelik a 12 nap, vízkeresztkor a koboldok visszabújnak a föld alá, és észreveszik, hogy a világfa közben meggyógyította magát. Így minden évben kezdhetik újra a fűrészelést, egészen a következő karácsonyig.

A mexikói Oaxacában a karácsonyi ünnepkör része a Retkek éjszakája, amikor méretes retkekből iszonyú látványos szobrokat és installációkat építenek. Betlehemet, gitározó figurát, óriási madarat, Szűz Máriát - fene se gondolná, hogy retekből ennyire vagány dolgokat lehet készíteni!

Az elmúlt 30 évben, kanadai önkéntesek minden olyan levelet megválaszolnak, amit a Mikulásnak küldenek, a következő címre: Canada Post, Santa Claus, Noth Pole H0H 0H0. Azaz HOHOHO!

A cseheknél ha egy hajadon beáll a bejárati ajtóba, és a válla fölött átdobja a cipőjét, megtudhatja, meg fog-e házasodni a következő évben. Ha úgy ér földet a cipő, hogy az orra az ajtó felé néz, akkor egész biztosan, ha nem, akkor így járt.

Németország és Ausztria egyes részein Frau Perchta látogatja meg a gyerekeket a karácsonytól vízkeresztig tartó időszakban. Ha jók voltak, megajándékozza őket, de ha nem, felvágja a hasukat és kiszedi a belüket - a helyére pedig szemetet rak. Napjainkban az ünnepi hagyományok részeként, félelmetes maszkokban idézik meg a boszorkányt, a Krampusszal együtt.

A japán családok karácsonykor nem sütnek-főznek, nem készülnek különleges finomságokkal, hanem elmennek enni a KFC-be. Ez a hagyomány egy halál egyszerű szlogennek köszönhető, amit a 70-es években találtak ki: “Kentucky-t karácsonyra.” Ennyi.

A japánok Mikulás figurája Hoteiosho, egy jó kedélyű, kövér buddhista szerzetes, akinek a köpenye tele van játékokkal, és a tarkóján is van szeme, hogy mindenhol észrevehesse a rosszalkodó gyerekeket.

Az aragóniai és a katalán gyerekek nagy kedvence a nagyjából 30 centis, két- vagy négy lábú Tió de Nadal. A kedves arcú Karácsonyi Fatuskót december 8-tól, Szűz Mária szeplőtelen fogantatásának ünnepétől etetik és takaróval jó melegen bebugyolálják, hogy aztán karácsonykor szép ajándékokat - szarjon. Ösztönzésül egy bottal ütögetik, és közben kis dalocskákat énekelnek, hogy miket szarjon: tojást, pénzt, sajtot, de heringet ne, mert az nagyon sós. A dalok között pedig kihúznak egy-egy ajándékot a takaró alól.

Katalóniában egy másik szarós alak is közkedvelt, a Caganer, akit éppen guggolva, ürítés közben szoktak megörökíteni. Óriási mását még egy barcelonai plázában is felállították.  A figura egyébként olyan népszerű, hogy sokfélét árulnak, Pókembertől Ferenc pápáig - természetesen mindegyiket letolt gatyával.