Fekete felhő

A londoni férfi Krasznahorkai László és Tarr Béla forgatókönyve alapján készült. Ha filmnézés előtt rákészülünk a szokásos Tarr Béla-hangulatra, akkor nem fog minket meglepetés érni. A folyamatosan hömpölygő fekete-fehér, súlyosan nedves, lucskos sötét felhő szinte nyomja tarkónkat lefelé.

A kompozíció sok helyen tökéletes, összhangban lévő tárgyak és emberek, mozdulatok, gesztusok és tekintetek - szinte minden stimmel. Ennek ellenére a cselekmény nem központi elem, akárcsak egy orosz realista regény, inkább az emberben legbelül rejlő érzésekre, érzetekre fókuszál. Ezen felül a mű annak a Georges Simenon-nak a bűnügyi regényéből készült, aki többek között Maigret felügyelő szülőatyja volt. Fokozza még a melankolikus és meditatív hangulatot a vágások hiánya, valamint a Tarr-filmek állandó zeneszerzőjének, Víg Mihálynak a film alatt olyan gyakran becsordogáló zenéje is.

Maloin (Miroslav Krobota) egy váltóőr, aki a kikötői pályaudvaron dolgozik, ahol utasok szállnak le az Anglia felől érkező hajókról, majd szállnak fel a vonatra, hogy dolgukra menjenek. A film elején az őr főleg kifejezéstelen arcát illetve tarkóig felhúzott gallérját látjuk. Majd élete egyre jobban kibomlik a szemünk előtt. Megtudjuk, hogy van családja, lánya, felesége, és hogy gyakran sakkozik a közeli panzió tulajdonosával. Később ennek a panziónak a büféje lesz mindennek a csomópontja, itt mondják ki a titkokat, amiket addig csak sejthettünk. Itt ücsörög a tipikus arcú angol nyomozó, hogy szembesítse a történtekkel a szereplőket.

Maloin egy megkeseredett ember, aki éjszakáit a toronyban tölti, ahol unalmában folyton kibámul az ablakon. Egy ilyen alkalommal lesz szem- és fültanúja egy gyilkosságig menő veszekedésnek. Látja, hogy egy bőrönd a tengerbe esik. Itt kezdődik belső csatája, amely felőrli posványos nyugalmát, és személyiségéből eddig leplezett dolgokat, reakciókat vált ki. Még akkor éjjel kihalássza a pénzzel teli táskát, majd elindul a lassú ördögi kör, amelynek szereplője rajta kívül a gyilkosságot elkövető Brown (Derzsi János), valamint a nyugtalan, de megfontolt detektív. Maloin fokozatosan próbálja megváltoztatni életét, de ezzel mindenkinek csak kárára lesz. Mi pedig végigkövethetjük a kísértést...

Tarr egyszer azt nyilatkozta, hogy a történet csak elfedi a lényeget, és rendezőként a célja, hogy egyre letisztultabb és egyszerűbb alkotásokat készítsen, melyek egyre kevésbé hasonlítanak a film műfajához. A londoni férfi kicsit talán olyan, mintha egy idegen szobában - ahol a háttérben szívbemarkoló, lélekmozgató zene szól - egy számunkra ismeretlen család fotóalbumát nézegetnénk.