Vranik Roland első nagyjátékfilmjének egyöntetű sikere felért a magyar filmszakmának felmutatott sárga lappal az idei, 36. Magyar Filmszemlén. A szakma válságát mi sem mutatja jobban, hogy az utóbbi években jelentős sikert szinte csak "külsős" filmesek, a videoklipek és reklámfilmek világából érkezett rendezők arattak. Antal Nimród, Bergendy Péter, és most Vranik Roland is. A hagyományos iskolázottságú Török Ferenc is inkább e körbe tartozik, míg a fesztiválokon díjakkal elismert Fliegeauf és Mundruczó úgy tűnik, nem találja a közönséggel közös hangot, persze nem is igazán keresi. A filmművészek pedig vádaskodásokkal és/vagy önsajnálattal múlatják az időt és erősen felejthető filmekre költik a drága (köz)pénzt. Céltalan, körbe-körbejáró töprengés, köldök- és távolbanézés. A reklámiparból pedig tehetséges fiatalok jönnek, a szakma a kisujjukban és nem akarnak mást, csak elmesélni egy egyszerű, ám érdeklődésre számot tartó sztorit; dörömbölnek, sőt be is törték már a kaput. Ennyire egyszerű.
Négy srác üldögél a rakpart alsó kövén. Bámulják a vizet, és azon tűnődnek, vajon mennyivel mehet a Duna? Nekik ez a leglényegesebb kérdés akkor. Ennél nem sokkal többről szól a Fekete kefe című film, mégis ez a pillanat a nyitja sikerének. Ezek a srácok nem viccelnek, nem hazudnak, ők ilyenek. Ezek ők. Önazonosak. Történetük, bármennyire szürreális, vagy abszurd, igaz. Még akkor is, ha nem az. Bár a film váratlan sikere kapcsán adott félszeg interjúkból kiderült, hogy a történet valószínűleg valós alapokon nyugszik. Rozgonyi Zoltán, vagyis Rozi, a Tilos az Á volt csaposa, a Tilos Rádió egyik alapítója, világcsavargó és dj állítólag élete egy szakaszában kéményseprésből kényszerült megélni, ő mesélte a Tiloshoz szintén kötődő Vraniknak a film alapjául szolgáló sztorit.
Zoli teológushallgató, a renitensebb fajtából, megtudhatjuk, egyszer nyolcra kívánta csökkenteni a Parancsolatok számát, alkalmilag immár huzamosabb ideje egy Pejker nevű, luxusterepjárójából ítélve komoly alvilági kapcsolatokkal rendelkező vállalkozónak dolgozik, kéményseprőként. Elsősorban a rendes kéményellenőrzésekből befolyó pénzbehajtás lenne a feladata, ebben van három, több értelemben is "fekete" segítsége: Döfi, a festő, Anti, a költő és Papi. A kéményseprő és bélelő munkában sok fantáziát nem találván, hőseink kipróbálnak egy új misztikus eredetű tudatmódosítószert, amelyet Zoli egyik hallgatótársa javasolt. A szer nem más, mint egy indiai kenderrel etetett kecske ürüléke, amit hőseink annak rendje-módja szerint el is szívtak. Az aktus eredménye az lett, hogy este lett, és a kéménybélés beszerzésére Pejkertől kapott nagyobb összegű pénznek is nyoma vész. Az egyik külvárosi kocsmában mongol elemek illegális kakasviadalokat tartanak. Egy postás a bukméker, nagy összegek cserélnek gazdát. Zoli becsajozik, többször. Van egy nyertes lottószelvény, de ezt a hallucinogén kecske elfogyasztja. A krisnásoknak van kecskéje, viszont nem esznek húst, székházuk parkolójában nagy mennyiségű luxusterepjáró parkol. Nagyjából ezekből a történet-mozaikokból áll össze a mindössze egy nap története. Négy hősünk ártalmatlan ámokfutása Pejker pénze után ilyen buktatók között zajlik, ami filmes megvalósításában vicces élmény lett.
A mára tapasztalt operatőrré lett Pohárnok Gergely érzékeny kamerája fekete-fehér nyersanyagra rögzítette Zoliék sztoriját. A fekete-fehér nyersanyag egyrészt költségkímélő megoldás, másrészt a témához is passzol: ne feledjük, kémények erdejében kell hőseinknek helytállni. A korom pedig fekete, mint tudjuk. Ügyes ötlet, szép kivitelezés.
A film filmszemlés fődíjának indoklásában szerepel, hogy újszerű filmnyelvi megoldásaiért és az alkotói célokat kivételes pontossággal szolgáló csapatmunkáért jár az elismerés. Míg én egy kissé ugyan furcsa ütemben vágott, fekete-fehér filmben nem sok új filmnyelvi megoldást fedezek fel, addig a csapatmunka bizony valóban példaértékű. A filmben szereplő figurák egytől egyig odaadó szorgalommal, hitelesen alakítottak, nagyban hozzájárulva a film hiteléhez és sikeréhez. Erős a gyanúm, egy bizonyos szubkultúra kult-moziját találja meg ebben a tehetséges és szórakoztató moziban.
A zenéje is jó.
