Valamelyik híres amerikai notabilitás merengett el úgy egyszer a mára híresen gazdaggá és hírhedten "kíváncsi természetűvé" vált Michael Jackson alakváltozásait látva, vajon mi késztethette azt a helyes, kedves fekete kisfiút arra, hogy ilyen ronda, fehér boszorkánnyá váljon...
Azt ugyan nem tudni, az esernyős rém fejében mi jár, de az afro-amerikai lakosság nagy részéről elmondható, hogy erős az asszimilálódás igénye az amerikai társadalom egészébe, ami ugye többségében fehér. De azt is tudni kell, míg a demokrácia bajnokainak országában mindenki büszkén hangoztatja, származásában, faját, vallását, szexuális orientációját érintve senki sincs hátrányos megkülönböztetésben, addig a valóságban egy afro-amerikainak átlagosan kétszer annyi energiát kell befektetni ahhoz, hogy a társadalmi ranglétrán ugyanazon a fokon állhasson, mint például egy fehér, protestáns angolszász. Nyilván semmi sem megy egy csapásra, de ne feledjük, a feketék egyenlő jogaiért küzdő Martin Luther Kinget 1968-ban, csupán 36(!) éve gyilkolták meg. Akkor, feketék közül ismertséget csak néhány jazz-zenész, sportoló érhetett el, a filmművészetben egyetlen ismertebb feketebőrű színészt ismert a világ, Sidney Poitier személyében. Azóta azért annyit változott a helyzet, hogy se szeri, se száma a fekete művészeknek a showbusiness világában. A képernyő elé leragadó tinédzser gyakorlatilag órákig bámulhatja bármelyik zenecsatornát anélkül, hogy fehérbőrű előadót látna, a filmben is nem eléggé dicsérhetően tűnnek fel egyre másra tehetséges fekete színészek.
Példának okáért itt vannak a Wayans-fivérek, rögtön egyszerre hárman. A legidősebb fivér, Keenan Ivory Wayans B-kategóriás akciófilmekben kereste meg a családi vállalkozás anyagi alapjait, hogy aztán ő maga rendezővé előlépve, két öccsével, Shawnnal és Marlonnal megalakítsák az afro-amerikai vígjáték egy meglehetősen markáns csapatát.
Egy férfi színész számára mindig hálás feladat női szerepet alakítani, gondoljunk csak a nagyszerű Dustin Hoffman parádés Aranyoskám-jára, ám arra valószínűleg még nem volt példa, hogy fekete színész alakítsa fehérbőrű nő szerepét. Wayans-fivérek, (egyelőre) megunva a horror-filmek parodizálást, viszont ezt is bevállalták, egyszerre rögtön két változatban. A fess legények egy gazdag multimilliárdos nagymértékben elkényeztetett ikerlánykáinak bőrébe kénytelenek bújni egy elbaltázott bevetés alkalmából, amit az FBI ügynökeiként követtek el. Hogyan válhat két utcán nevelkedett nagypofájú fekete srácból egy, a fehér felső tízezer köreibe szocializálódott hisztis, de szexis lányikerpár... Abszurd az ötlet, ezért egy frenetikus vígjáték alapötletének kiváló.
Shawn és Marlon Wayans a Feketén fehéren című film elején és a végén néhány akrobatikus verekedési jelenetben még megmutatják, hogy férfiak a talpukon, hogy aztán nagyarányú maszkmesteri segédlettel lányokká alakuljanak. Igazi, nyafka, ám hosszúcombú fehér csajszikká, olyanokká, akiket kapásból és zokszó nélkül szoktak a főiskolai futballcsapat vezérszurkolóivá választani arrafelé. A két csóró feka utcagyerek aztán a fehér gazdag csajok társaságában szembesül mindazzal a sztereotípia-halmazzal, amit ezen írás elején felvetni bátorkodtam, és amit többé-kevésbé a közönség számára sikerül szórakoztató módon tálalni.
Akik a Horrorra akadva paródiasorozatot látták, azok ismerik a Wayans-fivérek meglehetősen vaskos humorát, akik most szembesülnek ezzel először, készüljenek fel, valami olyasmi vár rájuk, amelynek a showderes Fábry-tól elhíresült sáfrányos foltok és vonalkódok a felső szintjét jelentik. Más szóval ez a film nem kifejezetten az intellektuális humor kedvelőinek szól, ne várjunk finom elmésségeket, Woody Allenes effekteket, ellenben égszakadást-földindulást tejallergiából fakadóan, például. Nem ragozom. Beszélek inkább arról, hogy a Wayans-testvérek éles szemmel figyelték meg egy felső körök-béli lánytársaság rituáléit, szokásait, azt vérmérsékletük szerint vastagon karikírozva, néha tényleg tehetséggel tárják elénk, rámutatva egyúttal olyan visszásságokra, hamisságokra, amelyek némi társadalomkritikai élt is adnak ennek a vérbő, ám néha túlságosan is vaskos komédiának.
