Makk Károly csaknem hatvan éves pályafutása alatt huszonöt mozifilmet forgatott, mégis először fordult elő, hogy önállóan írta a forgatókönyvet. Az "Egy hét Pesten és Budán" Magyarországon, hazai támogatásból készült Marc Vlessing, a rendező előző, "Játékos" című filmjének angol producere kezdeményezésére. Az ehhez szükséges kétszáz millió forint négy év alatt gyűlt össze. A film higgadt, egyszerű hangnemének kialakításához Ragályi Elemér operatőr és Dés László zeneszerző munkája is hozzájárult.
Az "Egy hét Pesten és Budán" remeklése mégis leginkább Törőcsik Mari érdeme lett, akiről ismét bebizonyosodott, hogy hatvannyolc évesen is Magyarország egyik legnagyobb filmszínésznője. Egy idős nőt alakít, aki közeli halála előtt, utolsó erejéből küzd elveszett, elárult szerelméért, majd elveszíti azt. Kórházi ágya mellett egy napon megjelenik hajdani hűtlen kedvese, akit egész életében szeretett, és akitől annak tudta nélkül lánya született. A film legszebb pillanataiban e váratlanul keletkezett háromszög háttérben játszódó feszültségeit, és bomlásának megállíthatatlan s szinte észrevétlen folyamatát mutatja meg anélkül, hogy egy pillanatra is giccses melodrámára emlékeztetne. A férfi kényelmes svájci életet és feleséget hagy ott egy titokzatos telefon miatt, mely a nő súlyos betegségéről értesíti. A nő, bár megvallja ellene elkövetett öntudatlan árulását, s azt is, hogy emiatt börtönözte be őt az ávó, mégis abban az illúzióban ringatja magát, hogy visszakapta azt a férfit, akit egész életében várt. Néhány nap után azonban rá kell ébrednie, a férfi valójában attól a tudattól boldog, hogy van egy gyönyörű, felnőtt lánya (Nagy-Kálózy Eszter), azt szeretné magával vinni külföldre, s ő csupán a felesleges harmadik. Törőcsik megrázó erővel jeleníti meg egy öregasszony félévszázadon át őrzött szerelmének utolsó, sápadt fényű virágzását, életerejének felvillanását, majd teljes kihunyását, halál előtti tisztánlátását, aki a remény elvesztésével az élettől is elszakad. A férfi számára öntudatos rabszolgaként felkínálkozó ápolónő kocsmai monológját kivéve a történet mellékszálai, például a Kaszás Attila által képviselt újgazdag gengszter világ sajnos már nem ilyen hitelesek. S bár valóban igaz elemekkel teli, mégis rendkívül szigorú és metszően egyoldalú az érintőlegesen megfogalmazott hazai körkép, mely néhány látványos budapesti panorámán kívül annyit mond el az országról, hogy az emberek barátságtalanok vagy számítóan kedvesek, az utcákon lövöldöznek és hontalanok kéregetnek, a hatalmon lévők, a meggazdagodottak között pedig ott a hajdani ávó és a mai gengsztervilág.
A film teli van utalásokkal arra, hogy benne a rendező legszebb filmje, az 1970-es "Szerelem" története folytatódik közel negyven év elteltével. Makk Károly a főszerepeket eleve a Darvas-Törőcsik párosra írta, hősei múltjában ott van az ötvenes évekbeli szerelem és bebörtönzöttség emléke s a régi film megidézett fotóinak és rövid képsorainak bevillanásai. A "Szerelem" háromszög története ma már nyilván nem lenne újra elmesélhető. A fiatalasszony alakja - akit annak idején Törőcsik játszott - a fiát hazaváró haldokló anyát életben tartó hazugságaival, türelmével és önfeladásával nem ismételhető meg az "Egy hét Pesten és Budán" lányalakjának magatartásában, mert lehetetlenné teszi ezt egy új generáció megváltozott világa. Egy a régihez képest devalválódott emberi értékrendszer, melyben hűség és tisztesség csupán az árulások felszínén és mélyén követhető nyomon. A két film közötti párhuzamtól függetlenül ez a mostani természetesen önálló történetként is megállja helyét, mégis a köztük létrejött kölcsönhatás teszi igazán érdekessé.
