Szögezzük le: Francis Lawrence (Constantine – A démonvadász, Vizet az elefántnak) nem vallott kudarcot. Ugyan alig másfél éve volt összehozni a tavaly tavaszi Az Éhezők viadala folytatását, a sietség a végeredményen nem érződik, sőt. A Futótűz egyszerre viszi előre a cselekményt, mélyíti karaktereit és tágítja a már megismert univerzumot. Csak ne ismételné el üzeneteit számtalan alkalommal, hogy a néző biztosan felfogja: itt bizony tartalom is van a látvány mögött.
Sokat fordult a világ Az Éhezők viadala bemutatása óta. Az akkor még kevésbé ismert, leginkább a súlya miatt kritizált Jennifer Lawrence azóta Oscar-díjas színésznő lett, Gary Ross pedig az első etap levezénylése után otthagyta a franchise-t, mondván: kevés az idő tisztességesen elkészíteni a folytatást. A Futótűz így Francis Lawrence (Constantine – A démonvadász, Vizet az elefántnak) irányítása alá került, akinek szerencsére elég volt a másfél év, hogy befejezze a filmet, amin semmi nyoma kapkodásnak. Sőt, néhány bosszantó elemet leszámítva felül is múlja az elődöt.
Suzanne Collins regénytrilógiájának második részében Katnissre (Jennifer Lawrence) és Peetára (Josh Hutcherson) először is győzelmi körút vár, ami alatt és után örökké játszhatják a szerelmespárt a kamerák előtt. Katniss viszont pocsék színésznő, aki ha akarná se tudná elhitetni az emberekkel, mennyire elégedett mind a lakosság, mind saját jelenlegi helyzetével. A lázadástól tartó Kapitólium pedig nem akármilyen módszert választ a lány kiiktatására: a 75., rendhagyó Éhezők viadalán, a Nagy Mészárláson ezúttal a korábbi győztesek közül sorsolják ki a versenyzőket.
Ha nagyon le akarom egyszerűsíteni, az első rész felturbózott változatát kapjuk: a költségvetés érezhetően nagyobb, a látvány pazarabb, az effektek élethűbbek. Ezúttal a tétek is nagyobbak: Katnisst az előző viadalom „csak” a túlélés hajtotta. A folytatás már jóval többről szól, mint az életben maradásról. A felkelés témája – ami az első részben még csak nagyon finoman volt jelen – itt már teljesen előtérbe kerül, hogy majd a következő részekben teljesedjen ki. Addig is kapunk némi politikai játszmát és egy újabb viadalt: kreatívabb és kegyetlenebb kihívások, ellenfelek mellett kell valahogy életben maradniuk hőseinknek. A helyzetük pedig egyre kilátástalanabb, arénán innen és túl egyaránt.
A tétek nem csak a veszélyesebb helyszín miatt magasabbak. A régi-új versenyzők minden téren tapasztaltabbak, karaktereiket sokkal árnyaltabban felépítették, nem csak noname áldozatokat és gyilkosokat (bár a többség most is e két tábort erősíti). A visszatérő Woody Harrelson, Donald Sutherland, és a meglepően kedves Elizabeth Banks csak asszisztálhatnak ehhez – de azt hozzájuk méltóan teszik. Mellettük Lenny Kravitz finom jelenléte és az új játékmesterként feltűnő Philip Seymour Hoffman sejtelmes manírjai is csak színesítik Collins világát. Igazából ez az a pont, ahol a folytatás alulmarad Gary Ross filmjével szemben: ő szánt időt mind a nyomorgó körzetek, mind a habzsoló Kapitólium bemutatására. A Futótűzben helyette a karakterek mondják ki a társadalomkritikát, de erre még visszatérek.
Szerencsére a szerelmi háromszögezésből nem kapunk annyit, mint amennyit a regényben. Egyik Lawrence sem időz azon, hogy akkor kihez is húz jobban hősnőnk szíve; sokkal inkább a rá nehezedő nyomásra koncentrálnak. A forgatókönyvírók, Simon Beaufoy és Michael Arndt viszont mintha nem bíznának a színésznőben: nem egy látványosan kiborulós jelenetet adtak Katnissnek, pedig ezek nélkül is értjük, látjuk, hogy megviselik az események. A feszültség mellett a médiakritika vonala is szájbarágósabb: nem egyszer elhangzik, hogy a cirkusz azért kell, hogy az emberek figyelmét eltereljék saját nyomorukról. Felfogtuk már az elején is.
A befejezés pedig – a regényhez hasonlóan – remekül megágyazza a terepet a következő epizódnak. Vagyis epizódoknak: a trendnek megfelelően az utolsó etapot kettévágják. A rendezői székben megmarad Francis Lawrence, a forgatókönyveket ezúttal viszont az Emmy-díjas Danny Strongra bízták. Részemről minden bizadalmam feléjük: bár a harmadik könyvet tartom személy szerint a leggyengébbnek, Lawrence lendületével és egy frissebb írói hozzáállással működőképes filmeket lehet kihozni belőle. Jövőre ugyanekkor, ugyanitt kiderül.
