A Dilisek vacsorája című francia filmben az egy percre eső fajlagos vicchányados kitermelése érdekében még a legelvetemültebb eszközöktől sem riadnak vissza. Többek között a hülye itt eredendően hülye, szinte genetikusan kódolt és megkerülhetetlen programmal, továbbá csúf és persze látványosan izzad - míg az őt körülvevő felsőbbrendűek délcegek, sterilek és sikeresek; szinte erre vannak kitenyésztve, és ilyen körülmények között bizony minimum nem elegáns, ha a végén még egy picike sikermorzsa sem jár a gyufaszálból katedrálisokat emelő fődilisnek. Persze csak rá kell nézni Jacques Villeret-re és tudható: ő még hősszerelmes szerepben is Franciaország hivatalos státusban lévő balfácánja. A mű egyébként nem egy nagy mozi, de tuti siker - mintha A miniszter félrelépet látnánk.
