Jó kis kezdeményezés, hogy gondoljuk újra a poros meséket. Miért kéne megennie a farkasnak a nagyit, miért kéne megfagynia a gyufaárus lánynak és miért sütné meg Jancsi és Julicska a vén boszorkát? Hagyjuk a horrort és a thrillert, nem kell idő előtt beparáztatni a gyerekeket.
A Pirosszka az első olyan nagyköltségvetésű mesefilm, ami szakít a Grimm-hagyományokkal. Az erdei horrorból nagy médiafigyelemmel kísért akciódús filmet csinál, a rejtély hátterében pedig nem emberevés, hanem sütireceptlopás áll.
A szereplők is megváltoztak kissé, a jóságos nagyi kettős életét él, titokban extrém sportoló, a vadász egy ügyefogyott reklámszínész, a farkas magándetektív, Piroska pedig egy ambiciózus kamaszlány. A nagyi kunyhójában történt felfordulást pedig egy medve, egy csapat rózsaszín kismalac és egy béka próbálja megfejteni.
A gyanúsítottak valahogy különbözőképpen emlékeznek a történtekre, a történet csak a kihallgatások után áll össze, és kiderül, hogy már megint egy pihepuha nyuszika az oka mindennek. Úgy látszik az animátorok rászálltak a nyulakra, nem elég, hogy a Wallace és Gromit és az elvetemült veteménylényben disznóorrú pusztítógépeknek állították be őket, most még azt is megkapjuk, hogy ezek az ártatlan kis lények tulajdonképpen véreskezű terroristák.
A kínaiak már Hollywoodban vannak
A Pirosszka nagyon jól sikerült, kifejezetten szórakoztató film. Az azonban már kérdéses, hogy a viccek kinek is szólnak. A vetítés tapasztalatai szerint a gyerekek nem sokat értenek belőle, a felnőttek azonban kétségtelenül jól szórakoznak.
Az egyetlen kifogásunk ? a magyar címadáson kívül ? csak az lehet, hogy az animáció rémesre sikerült. Az alakok olyanok, mintha egy lepukkant kelet-kínai fröccsöntő műhelyben készültek volna. Hiába a 3D, ha Piroskának merev a haja, ha a nagyinak nincsenek arckifejezései és a béka úgy néz ki, mintha egy Kindertojásból ugrott volna ki.
A 15 millió dolláros költségvetésből futhatta volna egy tehetségesebb animátorra.
