Hatvan évvel járunk a Gyűrűk ura története előtt és egyben már majd' tíz évvel utána is, mikor Peter Jackson moziba küldi A hobbit váratlan utazását. A logika szerint egy még nagyobb, még látványosabb mozi helyett azonban csak számmágiát, bugyuta idétlenkedést, üres modorosságot kapunk, nagyjából azokkal a kunsztokkal, amiket már a Gyűrű-trilógiában is láthattunk.
Trükkök
Már a kezdet kezdetén látszik, hogy itt valami nagyon sántít. Olyan, mint amikor a magát rettenetesen környezettudatos, felelősségteljes celebnek kommunikáló Black Eyed Peas zenekar énekese magánrepülőgépen (!) repül a globális felmelegedés hatásait elemző konferenciára, saját magát reklámozni… A hobbit alaptörténete ugyanis lényegében az, hogy a hegyvidékek repedéseiben, barlangjaiban otthonos törpök rengeteg aranyat halmoztak fel, azzal biztosítandó örökkön fennálló királyságukat, ám Smaug, az aranyimádó sárkány elűzi őket, így a hajdan gazdag és tekintélyes törpök földönfutókká lettek. A történet további részei arról szólnak (nagy részben), hogy immár a habókos vándormágus, Szürke Gandalf és a címszereplő Zsákos Bilbó segítségével hogyan szerzik vissza királyságukat. Ez eddig oké. Az a cúnya arany az oka mindennek. Erre jön ez a magát 100%-os hobbitnak képzelő Peter Jackson (a Gyűrű-trilógia forgatását a werkfilm tanúsága szerint mezítláb csinálta végig…), és 500 millió dollárból filmet készít arról, hogy az arany az oka mindennek?! Ráadásul, ezért a mutatványért háromszor is beszedi a sápot az ámuló közönségtől? Az ilyen viccekre mondják a kreatív üzleti trükkökre fogékonyabb körökben, hogy: Ügyes, nagyon ügyes.
[img id=435958 instance=1 align=left img]Tények
Persze, Jackson vérprofi filmes, akire nem bíznak a befektetők ennyi pénzt érdemtelenül. Csak a Gyűrű-trilógiával annyi pénzt termelt, mint amennyi egy kisebb ország éves költségvetése, plusz az a rengeteg Oscar és egyéb szobor, amit csak úgy utána dobáltak. Egészen biztos, hogy A hobbit-trilógia sem lesz ráfizetés, és hogy mennyi szakmai díjat, elismerést gyűjt be, az végül is a bankszámlák szempontjából lényegtelen. Az első rész, a Váratlan utazás hasonlóan a Gyűrű-trilógiában megtapasztaltakkal, nagyjából híven követi a Tolkien regényében leírt cselekményt. A törpöket elfújja birodalmukból a sárkány, de Gandalf összetrombitálja őket, és Bilbó földbe vájt házából (számomra a hobbitok faluja a legelmésebb találmány az egész legendáriumból) elindulnak visszahódítani Erebor magányos hegyét. A cselekmény dramaturgiája ettől kezdve szögegyszerű, leghívebben talán Gandalf szavaival lehetne jellemezni: Fussatok, bolondok! A 13 rettenthetetlen törpharcos, valamint Gandalf és Bilbó végigrohanja a szűk három órás vetítési időt, nyomukban orkokkal, vargokkal, koboldokkal – de ezeket ismerjük már a Gyűrű-trilógiából (nota bene, Bilbó közben megtalálja az Egy Gyűrűt). Hosszú, végtelen futások hegygerincen és völgyvidéken át, Új-Zéland tájai csodásak még mindig. A csatajelenetek is látványosak (mert néha jönnek szembe is…), de egyelőre nem ütik meg A király visszatér színvonalát. A film vége függőben, hiszen még van két rész a meséből.
Tapasztalatok
A forradalmi 48 kocka/másodperc (tehát a normális kétszerese) sebességű vetítési technológia a gyakorlatban (abban a "nagy" moziban, ahol a sajtónak vetítették a filmet) semmilyen plusz élményt nem hozott. Sőt, több tucatszor erősen "beszaggatott" a kép, néhol pedig szétesett, mintha kettős látásom lenne (pedig nincs). A térhatás látványban néhány sík egymáselőttisége. Mindennél nyilvánvalóbb, hogy Jackson rajongója Tolkien saját készítésű legendáriumának, s mint a nagy rajongókat általában, maga a történet, annak logikája már nem igazán érdekli – eldarálja sorrendben, amit a Mester is leírt könyvében. Számára a történetmesélés izgalma már inkább csak nyűg. Szívesebben pepecsel apró részleteken, de ami nem érdekli, arra nem szívesen szentel időt, energiát. Rengeteg lélegzetelállítóan szép új-zélandi tájban gyönyörködhetünk. Minden törp haj- és szakállviselete egy-egy önálló műalkotás. A kardok (és egyéb harci eszközök) csodaszépek. De a hobbitok falvacskája, vagy Völgyzugoly itt már émelyítően giccses, míg a Gyűrű-trilógiában még bájos, illetve romantikus volt. Az eleddig nem tapasztalt énekes-dalos betétek szinte fájnak. Amikor a királyságuk visszahódítására készülő törpök bús dalra gyújtanak a tábortűz mellett (mint magyar baka Isonzónál, a csillagos ég alatt), akkor felvisítottam kínomban. Ahogy ülnek tizenhárman az asztalnál, mintha egy vicces utolsó vacsora-verziót látnék, tizenkét ortodox rabbi üli körül Kabir Bedit, a Sandokánt – egyedül csak Gandalf lóg ki a képből. Hiába, Ian McKellen még mindig nagy színész: semmit nem kell csinálnia, hogy jelen legyen. És akkor az ínyenckedő hegyi trollok? Mintha egy főzőblog kommentáradatának megfilmesítése lenne… Bilbó és Gollam hosszas, de tulajdonképpen már tétnélküli kérdezz-felelek játéka? Az unortodox tekintetű, inkább vicces és bumfordi, mint félelmetes orkkirály? Mi ez a temérdek idétlenség? Hová tűnt az én gyönyörűséges mesém? Kérem vissza, azonnal!
Kinek ajánljuk?
- Akik ha kifizették, akkor szórakozni is fognak, történjék bármi.
- Akik akarnak szeretni, akarnak rajongani.
- Akik minden előzetes információ ellenére is kíváncsiak.
Kinek nem?
- Akik nem dőlnek be a szemfényvesztőknek.
- Akik adnak a jó ízlésre, mint önszabályozó mechanizmusra.
- Akik már a Gyűrű-trilógiától sem estek hasra.
5/10
