Ki mondta, hogy egy dokumentumfilm nem lehet izgalmas? José Luis López-Linares első rendezését gasztrothrillernek nevezi. Mi tagadás, én majd lerágtam a körmöm.
Jesus Almargo megnyerte a spanyol szakácsbajnokságot, következő feladata a kétévente megrendezésre kerülő világversenyen, a Bocuse d'Oron bizonyítani. A 2007-es megmérettetés egy csirkéből és egy halból és királyrákból készülő fogást vár a 24 országból érkezett versenyzőktől. José Luis López-Linares dokumentumfilmje a verseny előtti felkészülést és magát a versenyt követi nyomon.
A film rendkívül feszült légkört teremt, megszólaltat minden résztvevőt, megmutat minden kétséget és küzdelmet. Egyre gyorsabban pergő képsorai remekül érzékeltetik a verseny felfokozott hangulatát, a végére tényleg úgy éreztem magam, mintha én is a közönség soraiban ülve drukkolnék a hispán versenyzőnek. Tanulhatunk is egy keveset, az alapanyagok hagyományosabb eszközökkel kerülnek bemutatásra jótékonyan megtörve a film sodró lendületét. José Luis López-Linares Carlos Saura operatőreként már beírta magát a filmtörténetbe, első rendezésével sem vall azonban szégyent, friss, nem szokványos filmet sikerült letennie az asztalra. Kár hogy a Teo Delgado felügyelte képekre kevesebb figyelmet szánt, azok sokszor zavaróan nem tiszták.
A főzni szeretőknek és szakácsoknak kötelező, a többieknek azonban lehet, hogy mindez kevésbé érdekes 86 percen keresztül.
