Átok sújtja a külföldi (főleg nyugat-európai és amerikai) filmeseket, akik - úgyszólván teljesen mindegy, milyen indíttatással: leleplező szándékkal, jóindulatú együttérzéssel, netán üzleti megfontolásból - orosz-szovjet témát dolgoztak fel a vásznon. A sokáig a "Gonosz Birodalmának" nevezett ország lakói az ideológiai gyorstüzelés idején ördögszarvakat viseltek. Később a viselkedés más sémái váltak divatossá a kalandos-politikus mesékben (mostanában éppen a hajdani KGB-sekből, katonákból, pártfunkcionáriusokból, gyilkosokból verbuválódott orosz maffia a tuti menő). A karaktereket kényelmes sémákból építik fel (oroszok=nagy lelkük van, lángolva szeretnek, vakon követik a parancsokat, sokat isznak stb.).
Jean-Jacques Annaud francia rendező - talán német kollégája, Wolfgang Petersen babérjait megirigyelve - Ellenség a kapuknál címmel szuperproduktumot készített a sztálingrádi ütközetről (dokumentáris pontosságra törekedve, ám természetesen magánsorsok premier plán-jaival feldúsítva a krónikát). A grandiózus elképzelés megvalósítása a Hollywooddá változtatott babelsbergi stúdióban 85 millió dollárba került. Ha jól számolom, éppen tucatnyi Hídember költségvetéséhez lenne elegendő a tetemes summa. A pazar kiállítással nincs is semmi baj. Tömegek hömpölyögnek korhű jelmezekben a háborús pokolban, a csatajelenetek félelmetesek, az effektusok hátborzongatóak, már-már az a benyomásunk, hogy mi, nézők is farkasszemet nézünk a halállal a rohamra indulók között. A maradéktalan illúzióhoz kétségkívül hozzátartozik a látvány monumentalitása, egy amerikai stílusú mozidarabban nem szoktak takarékoskodni sem emberrel, sem munícióval. (Ne akadjunk fenn azon, hogy az Ellenség a kapuknál az idei berlini fesztivál nyitódarabjaként még német-angol?ír "színekben" pompázott, nálunk meg ameri-kaiként forgalmazzák: nyilván ez is a stratégia része, jobban el lehet adni a portékát ígéretesebb hívószavakkal.) Ráadásul a sztorit - illetve az alaphelyzetet - az életből merít(h)tték a szerzők. Igaz, a források ellentmondásosak, mármint arra vonatkozóan, valóságos-e vagy sem a mese magva, hiszen az egykori sztálini propagandagépezet nem ment a szomszédba egy kis hamis idealizálásért, átlátszó manipulációért, de hát ez nem igazán perdöntő. Zajcev és König a valóságban is létezhetett, az pedig köztudott, hogy a játékfilmekben ki szokták színezni az eseményeket, s a dramaturgia előszeretettel "igazítja át" a tényeket. A rendezői koncepció mindemellett eléggé szokatlan, mint az ajánlás szavai tanúsítják: "A filmem középpontjában álló események szinte jelentéktelenek... Két ember egymást kergeti, miközben milliók halnak meg körülöttük. Teljesen elbűvölt a lehetőség, hogy az egészen közeli képekből át lehet csusszanni a legnagyobb látószögbe, s eközben olyan intim történetnek lehetünk részesei, amely a csata révén gigantikus méreteket ölt."
Sajnos a szándék jócskán megbicsaklott. Felkavaró erejű sorstragédia helyett giccses-naturalisztikus melodráma képsorai peregnek előttünk. Annaud színpompás attrakcióvá silányította a harci cselekményeket, hatásvadász és kulisszahasogató epizódok füzérévé szabdalva az elbeszélést. Miről is szól ez a sztálingrádi eposz? Az engesztelhetetlen ellenségeskedésről, egy orosz és egy német mesterlövész élet-halál küzdelméről, továbbá Zajcev és Danyilov szerelmi vetélkedéséről. Igen ám, csakhogy rikító plakátok stílusára emlékeztetnek a szájbarágós beállítások, didaktikusak a szövegek, az érzelmek konfekcionáltak, "agyondekorált" a miliő. Ebben a filmben mindent kimondanak és eljátszanak, bemutatnak és hangsúlyoznak. Végül is az illusztratív jelleg öli meg az alkotást: a kiszámítottság, a színpadiasság, az érzelgősség. Kár, hogy a sok pénz nem ösztönözte a teremtő képzeletet, hiszen jó erők vonultak fel közreműködőként. Robert Fraisse operatőr és James Horner zeneszerző rutinosan teljesítették feladatukat (nyilván tartalmasabb művészi elképzelést is tehetségesen szolgáltak volna). Jude Law, Joseph Fiennes, Ed Harris lelkes buzgalommal igyekeznek elhitetni figuráik érzelmi kitöréseit. Elsősorban nem ők a fő-fő felelősek a filmes sztálingrádi vereségért.
