Meddig tarthat egy lovaglás? Filmen, persze. És ez csak az első kínos kérdésem.
Fél órája ülök az Urániában és nézem a nyugodt poroszkálást. Már sejtem, hogy ez a film sem lesz sétagalopp. Gulyás Gyula költői című alkotása igyekszik a valóságtól (így a filmkészítés valódi szabályaitól is) távol tartani magát. Talán Magyarországon vagyunk és talán az 1849-es bukás után, de semmi sem biztos, nem kap támpontot a néző. A lovasok - a volt katona (Váta Lóránt) és a hadiözvegy (Tompa Klára) - éjjeli szállást keresnek, láthatóan menekülnek. Az ellenség vagy üldöző nem fedi fel magát.
Időközönként felbukkannak rongyosan öltözött, hordába verődött emberek. Mulatoznak, féktelenkednek? (Bombasztikus zenei aláfestéssel!) Előfordulhat, hogy ők jelentik a fenyegetést, csak a film áttetszősége miatt mindez nem derül ki...
Éjjeli szállást egy kihalt faluban a tanító ad (Bíró József), aki felesége elvesztése óta magányosan tengődik méretes kúriájában. Különös kísérleteket folytat, kémikus vagy alkimista lehet. Csodás periszkópján keresztül figyeli a garázdálkodó csőcseléket és így értesül a hozzá érkező éjjeli vendégekről is. A látcső zöldes képekkel jelenik meg a vásznon: látszatra igen leleményes és modern. A történet ennyi, a továbbakban a múlt démonai viaskodnak a jelen képeivel - szó szerint.
Szokásos cselekvések zajlanak, kitartott alapossággal. Vacsora, beszélgetés, fürdés, szeretkezés. Esti rituálé. Közben mélyen szántó költemények és alacsonyan "repülő" párbeszédek hallhatók. Irodalmi színpadhoz lehetne hasonlítani vagy a Hídember szinte felülmúlhatatlan képi és gondolati modorosságához. Komolykodó semmitmondás az egész. És igazolásul idézném a kedvenc mondatomat: "A katona mindig éhes." (Sic!) Ennyi jut eszébe katonai múltjáról a volt honvédnak. (Itt érdemes megjegyezni, hogy a film alapjául Király László azonos című elbeszélése szolgált. De nem mentségül!)
Ha valakit igazán érdekel a bukott szabadságharc, őszintén tudom ajánlani a 80 huszár vagy a Szirmok, virágok, koszorúk című filmeket. A Duna TV havonta vetíti ezeket és még pénzbe sem kerül?
Sajnálom, hogy az erdélyi filmkészítéssel Gulyás Gyula filmjén keresztül ismerkedtem, talán nem a legjobb út volt. A színészek azonban - még megíratlan, elmosódott szerepeikben is - kiemelkedőek. Miattuk érdemes nézni a filmet. Pálffy Tibor (itt a tanító inasa/szolgája, egyébként a Sepsiszentgyörgyi Tamási Áron Színház vezető színésze) arcait külön írásműben lehetne vizsgálni. Néhány villanásból is érezni erős jelenlétét.
Egyet azonban igazán nem értettem, hogy miért László Zsolt lett Váta Lóránt magyar hangja? A nyelvtudás nem lehetett akadály!
