Vince Vaughn nem csak főszereplője, de írója és producere is a Gyakornokoknak, amelynek egy kicsivel több irónia minden bizonnyal a javára vált volna, mert így elsősorban reklámfilmként értékelhető. Annak egyébként nem olyan rossz.
A meglehetősen sablonos sztori szerint két, nem éppen fiatal lúzer elveszíti az állását, aminek következtében új meló után kell nézniük. Mivel semmihez sem értenek, elszegődnek gyakornoknak, méghozzá nem is akárhová, hanem a világ legjobb munkahelyének tartott Google-höz. Az általuk Paradicsomnak titulált helyen tényleg van minden, ami szem-szájnak ingere, műanyag flamingók, kacskaringós csúszda, ingyen kaja, nem is beszélve a high-tech cuccokról. Persze az álomvilágot nem véletlenül építették, arra hivatott, hogy a napi 24 órás munkát elviselhetővé tegye. Ez az aspektus azonban csak egészen halványan jelenik meg, Dana (Rose Byrne) vonatkozásában, akinek szinte nem is volt normális kapcsolata még, mert nem nagyon él a Google-irodán kívül. Na szóval, Nick (Owen Wilson) és Billy (Vince Vaughn) kezdeti melléfogásaiból egy új szemléletmód alakul, és mintha egy Disney-film dramaturgiáját követnénk, a másságukból erényt kovácsoló csapat végül sikerrel jár. És nem maradhat el a zenés-táncos befejezés sem, amelynél már csak két kínosabb epizód van a filmben.
Időnként megesik, hogy egy-egy színészhez és a hozzá kapcsolódó karakterhez igazítanak néhány jelenetet. Pontosan ez történik itt is: a Will Ferrell és a Rob Riggle (a Modern család Gil Thorp-jaként lehet ismerős) által alakított figurák egészen más irányba viszik a történetet. Nem is viszik sehova, inkább csak megakasztják nem éppen magasröptű, szexuális tartalmú poénjaikkal. És persze mindenki érti, hogy a jelentek célja, hogy bemutassa, milyen iszonyúan rossz arcok főhőseink munkaadói, de a készítők kereshettek volna más formát is ehhez. Természetesen, ha Vince Vaughn eddigi munkásságára gondolunk, várhatóak voltak az efféle poénok.
De nézzük a működő dramaturgiai fogásokat! Mindenképpen a film javára írható, hogy nem erőlteti túl a szerelmi vonalat. Nick megtalálja ugyan az áhított szerelmet, de a szirupos jelenetek kimaradnak. Két felnőtt ember egymásra talál és pont. Bár Billy esetében is megvillan a szerelem lehetősége, mégsem lesz belőle semmi. És ez így van jól. Ami a többi karaktert illeti, éppen annyira sztereotipikusak, amennyire még nem zavaró. Mert hát van halál frusztrált zseni, kommunikációs problémákkal küzdő geek, szépséges szűzlány és zárkózott szépfiú is. Kicsit olyan, mintha a Balfékekből, vagy bármely más mai sorozatból ugrasztották volna ki a szereplőket, akik viszont ellensúlyozzák a főszereplők rejtélyességét. Igen, ők a cowboyok, akik egy távoli helyről érkeztek a Google csodaországába, és a többiekétől eltérő módszereikkel formálják a közösséget, amely aztán befogadja őket.
Bár a generációs különbség barátságos feloldása lehetővé tenné, valószínűleg mégiscsak a fiatalabbak ülnek majd be a filmre. Valószínűleg a végefőcím dizájnját is ők értékelik majd igazán, bár mindenképpen dicséretes, hogy a témához és stílushoz hűen oldották meg a dolgot. És miután az utolsó szó is lepergett a vásznon, mindenki előveheti a telefonját, hogy jelentkezzen a Google gyakornoki programjára.
Értékelés: 6/10
