Dr. Seuss 1957-ben vetette papírra a klasszikus mesét, amely amerikai generációk kedvenc karácsonyi történetévé vált. Ám a megfilmesítés mindezidáig váratott magára. Most azonban Ron Howard rendező és Jim Carrey jóvoltából elkészülhetett a filmváltozat, amelynek köszönhetően Dr. Seuss története immáron a világ egyik legkedveltebb ünnepi meséjévé válhat.
A mesebeli Kifalva lakói ugyanolyan lelkesedéssel készülnek a karácsonyra, mint minden halandó. Órákig állnak sorban ajándékokért, totális a káosz a postahivatalokban, az üzletekben vérre menő küzdelmek folynak az utolsó darab Pokémon figurákért, de persze mindenki úgy gondolja, hogy végül is pont ez az őrület teszi a karácsonyt ünneppé. Azaz majdnem mindenki. Merthogy a hatéves Cindy szentül meg van győződve arról, hogy Szentestén a szeretetet kellene megünnepelni és nem az ajándékokat, és a bevásárló őrülettel szemben is akadnak fenntartásai. Polgártársai, a Kik persze nem is törődnek az apróság fenntartásaival, még saját szüleit is inkább a ház feldíszítése izgatja, mint gyermekük lelki válsága.
Úgy tűnik, mindenki imádja az ünnepi sürgés-forgást, ám a legenda szerint él a Kobak hegyen egy zöld színű, szőrös szörnyeteg, aki ki nem állhatja a karácsonyt. Ő a Grincs, Kifalva egykori lakója, aki ma önkéntes száműzetésben él egy barlangban, és egész életét arra tette fel, hogy jól keresztbe tegyen a Kik karácsonyának.
Minden rendben is megy egészen addig, amíg a tündéri Cindy fejébe nem veszi, hogy ő bizony összebarátkozik a rettegett szörnnyel, hiszen a szeretet ünnepén az azért nincs rendjén, hogy a Grincs magányosan él, miközben tőle alig egy mérföldre mindenki boldogan énekli a karácsonyi énekeket.
A meseszerű látvány, a zöld szörnyjelmez, na és persze a színészek önfeledt játéka teszi elsőrangú ünnepi filmmé a Grincs történetét. Kacagtató gegek tömkelege, a szerepében egyszerűen lubickoló Jim Carrey, na és a könyvből adaptált mesebeli világ kelti fel a nézőkben a szunnyadó karácsonyi hangulatot.
S mivel a mesék, így a Grincs sztorija is boldogan ér véget, idén biztosan nem kell attól rettegnünk, hogy a zöld hegyi szörny ellopja tőlünk a karácsonyt. Ehelyett eljön hozzánk, hogy legalább a mozikban együtt ünnepelhessünk vele, jókedvűen, szeretetben.
