Ahhoz képest, hogy Quentin Tarantino kőkemény, macsós pasifilmekkel (Kutyaszorítóban, Ponyvaregény) kezdte pályafutását, mára ez a kép gyökeresen megváltozott.
A Jackie Brown volt az első olyan mozija, ahol egy nőt tett meg főhősnek, és a Kill Bill 1-2 után a helyzet most odáig "fajult", hogy új mozijának kilenc hőséből nyolc nő, és csak egy férfit láthatunk. Bármilyen furcsa is, de ki kell mondani: A Halálbiztos bizony kőkemény csajmozi, ahol dögös csajszik mondanak dögös dumákat kocsikról, pasikról, filmekről, zenékről és szexről. Akár még a feminista jelzőt is megkockáztatnám, ha nem lenne túlzottan negatív felhangja. A rendező ráadásul mindehhez pont egy erősen hímsoviniszta műfajt, a slasher horrort választotta, ahol az esetek többségében egy kőkemény gyilkos (természetesen pasi) tucatszámra gyilkolja le a buta és nagymellű csinibabákat a férfi nézők legnagyobb örömére.
Általában ezek a filmek nem fordítanak sok időt a karakterek bemutatására, a dialógusok csak a két gyilok közti űrt töltik be. Tarantinonál mindez fordítva történik. Filmjében alig láthatunk gyilkosságot (viszont amikor igen, az brutálisan sokkoló), és a hangsúly mindvégig a karakterábrázolásra és a jó dumákra helyeződik. Ettől válik a Halálbiztos igazán Tarantinossá, hiszen a fickó annyira egyedi, és csakis rá jellemző dumákat ír, hogy gyakran úgy érezhetjük, mintha minden egyes szereplő száján át ő beszélne a nézőkhöz.
Bár a film napjainkban játszódik, de mégis erősen jelen van egyfajta hetvenes évek retró feeling (ahogy már a Ponyvaregényben is), hiszen végig korabeli zenéket hallhatunk, korabeli filmposzterek díszítik a falakat és mintha a legtöbb szereplő ruhatárát is abból a korszakból kölcsönözték volna (Kurt Russellel kapcsolatban el is sütnek egy időgépből kilépős poént).
A történet könnyedén összefoglalható egy mondatban, cseppet sincs túlcicomázva, de ahogy a Kill Bill-nél, így most is működik ez a lecsupaszított, kemény mikrovilág. Adott egy kiöregedett kaszkadőr, Stuntman Mike (Kurt Russell), aki felspécizett járgányával felszerelve járja az utakat és vadászik a csinos lánycsapatokra. Tarantino a felismerhetetlenségig kicsavarja a slasher műfajt, így akik egy dögös Tudom, mit tettél tavaly nyáron utánérzésre vágynak, azok csalódni fognak, de akik csak kedvenc rendezőjük neve miatt váltanak jegyet, azok ismét örömmel telve merülhetnek el ebben az idézetekkel teli mikrokozmoszban.
Mint közismert, a Halálbiztos rendelkezik egy testvérfilmmel is. Robert Rodriguez Terrorbolygóját a tengerentúlon együtt vetítették (négy rohadt jó altrailer társaságában) Tarantino slasherjével, és a két film együtt páratlan trash élményt nyújtott célközönségének. Bár Magyarországra egy több mint húsz perccel hosszabb verzió érkezett a Halálbiztosból, mindkét verzió ismeretében bizton állíthatom, hogy jobban jártunk volna egy rövidebb verzióval (bár azért az erotikus táncjelenet hiánya picit fájó volna), csakhogy együtt láthassuk ezt a két filmet. A Terrorbolygóra még nyár végéig várhatunk, és talán majd DVD-n átélhetjük a teljes Grindhouse életérzést.
