Furcsa, vad és kietlen világba kalauzolja el a nézőt a grúz George Ovashvili filmje. A Túlparton az etnikai indíttatású polgárháborúk sújtott Grúziában játszódik, napjainkban, ahol ma, a relatív béke időszakában sem mindegy, hogy grúznak, abháznak vagy örménynek szült valakit anyja.
Népek grúz katlana
Grúziáról cinikusoknak elég annyit tudni, hogy e földnek "köszönhetjük" Joszif Visszarionovics Dzsugasvilit, közismertebb mozgalmi nevén, Sztálint. Amúgy, ősi kultúrák bölcsője ez a föld, már a bibliai idők óta, i.e. 4 századtól számolják az ország létezését. Grúzia mostanában azonban igen sokszor szerepel a híradókban, és nem pozitív fényben. Egyik első alapító tagállama volt a Szovjetuniónak, de az elsők között hagyta is ott a szövetségbe erővel összeforrasztott szabad köztársaságokat. Északi szomszédja Oroszország, délről Törökország és Örményország, keletről Azerbajdzsán határolja. Belülről nyugaton Abházia, középen-északon Dél-Oszétia területeinek lakói biztosítják az etnikai és vallási alapú, de az északi nagy testvér által is szított parázs helyzetet, mely Grúzia függetlenségének 1991-es kikiáltása óta legalább három véres és iszonyúan brutális polgárháború kirobbanását eredményezte. Grúzok, örmények, abházok, csecsenek, tatárok, valakinek mindig baja van valamelyikkel. Ha más nem, hát az, hogy amikor arról van szó, hogy elszakadjon az ország a Szovjetuniótól, akkor a grúzok a függetlenségre, míg a nem grúzok a szövetség fenntartására szavaztak. Ez a véleménykülönbség később odáig fajult, hogy Abházia, Dél-Oszétia illetve Adzsária (mohamedán grúzok földje) függetlenségi igényekkel lépett fel, amit persze a vad nacionalizmus különböző fázisaiban leledző, különböző tbiliszi kormányok messze nem néztek jó szemmel. A különböző etnikumú és vallású nemzetiségek területi érdekeltségei pedig messze túlnyúlnak a grúz államhatárokon, ami szintén agyonbonyolítja a helyzetet: sok százezernyi grúz él Grúzián kívül, és viszont. Ebben az országban valóban életbevágó súlya lehet, ha valakit leabházoznak, leörményeznek, lecsecseneznek vagy akár legrúzoznak.
A menedék
Az elképesztő kancsalsága miatt komikus arcú, de gyorsan megértjük, mennyire tragikus sorsú 12 éves Tedo grúznak született Abháziában, így a harcok után anyjával a grúz fővárosba, Tbiliszibe menekült, ahol igen sanyarú sorsban élnek. Az anya férfiak szórakoztatásával keres némi pénzt, Tedo pedig "trükkös autószereléssel" (a filmből kiderül, mit is takar ez valójában...) szerzi meg a mindennapi betevőt. Az apa valahol Abháziában maradt. Egy félresikerült "szerelés" után, s mivel nem szerette, hogy anyja kurválkodik, Tedo fogja magát és egyedül, télvíz idején elindul vissza Abháziába, hogy megkeresse apját. Útja viszontagságos, egyetlen menedéke a képzelete, melybe bármikor elbújhat, ha úgy alakul, elég csak erősen összeszorítania szemeit.
Road-movie Grúzia társadalmában
Ovashvili semmit nem szépít a hazájáról kialakult nem túl kedvező képen, durva és kemény világ ma Grúzia. Gyermekbanditák garázdálkodnak, az emberek szinte szemétből élnek a szűk gazdag réteget kivéve, akik viszont nyugati luxusautóikkal, drága ruháikkal és pazarló fogyasztásukkal tüntetnek. Tedo útja során alkalma van a nézőnek megismerkedni ezzel a világgal, hiszen a fiú szinte az összes réteggel, és az összes etnikummal kapcsolatba kerül. A film tulajdonképpen egy szabályos road-movie, melybe egyszer csak bekapcsolódik a néző, de az úton járók már sok ezer éve elindultak azon és miután a nézők másfél óra múltán otthagyják őket, még sokáig fognak rajta menni. Tedóval az úton nem történik szinte semmi, bár drámai szituációkban nem szűkölködik a film. Sorsát, körülményeit és lehetőségeit egykedvűen veszi tudomásul a legényke, de kitartóan halad tovább, a következő kitűzött célig: ha az egy újabb defekt megjavítása, akkor odáig, ha édesapja megtalálása, akkor addig. Közben azonban a néző igen messze hatol egy távoli, Európából nehezen megérthető forrongó vidéken, mely a széthullott nagy Szovjetunió egyik igencsak veszélyes foszlánya és talán kicsit jobban megismerheti annak a tájnak vad és szilaj embereit, melyen a bibliai időkben állítólag Noé kezdte újra az emberiség ügyét. Nagyon érdekes film ez, érdekes arcokkal, megdöbbentő élethelyzetekkel és szinte élhetetlen, de mégis megélt sorsokkal.
Kinek ajánljuk?
- A hajdani Ki tud többet Szovjetunióról-vetélkedő résztvevőinek.
- Aki szereti az egzotikus tájakon, kultúrákban játszódó történeteket.
- Aki szeret utazni.
Kinek nem?
- Cinikusoknak.
- Ifjúkorú bűnözőknek.
- Könnyed szórakozásra vágyóknak.
8/10
